Berzsenyi Dániel - Magyarokhoz I.

A magyarokhoz (I.) hasonlóságot, párhuzamot mutat a rokon témájú kortárs művekkel, de emellett lényeges különbségek is vannak köztük. Berzsenyi nemzetfölfogása archaikusabb, eltér romantikus kortársaiétól. Számára a nemzet egy szűkebb kör, megszólított magyarján nem az egész nép, nem az egész társadalom értendő.

Lényegesen eltér a vers hangneme a Szózattól, de különösen Kölcsey Zrínyi-verseitől és a Himnusztól. A költemény sodró szenvedélyessége, indulati ereje szinte a nemességhez szóló kiáltvánnyá teszi a művet. Berzsenyi prófétabeszélője nem alázatos, nem könyörög, inkább ostoroz. Nem népe nevében szól, mint Vörösmarty ódájának beszélője, hanem népe ellenében.Kérdései inkább számonkérések, felelősségre vonások.

Az azonos motívumok szerepében, jelentéstartalmában is vannak eltérések: Berzsenyi versében is felbukkan a széthúzás, a nemzet tagjai egymás ellen fordulása („Ámbár ezerszer vak tüzedben / Véreidet, magadat tiportad”), de nem ezt tartja a nemzet legnagyobb vétkének.