A versújítási törekvések harmadik területe is a fordítások kapcsán fellépő verstechnika kérdéseihez vezet el. A rímes-időmértékes (nyugat-európai) verselés technikáját Kazinczy szerint Ráday Gedeon vezeti be a magyar költészetbe. Talán ő írta az első rímes-időmértékes verset is, bár a vele egy időben tevékenykedő Földi János – aki egészen más úton, az antik költészet versmértéke felől jutott el a rímes időmértékes verstechnikához – szintén foglalkozott a kérdéssel. Hogy melyikük volt az első, ma már nehéz eldönteni, Kazinczy azért adta a pálmát Rádaynak, mert jó barátságban volt vele és tisztelte az arisztokrata származású poétát, Földivel viszont megromlott a viszonya annak Ráday-kritikája miatt.

Bíró Ferenc: Az úgynevezett „nyugat-európai” verselés, Balassi Kiadó, Bp., 1995 (In:Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma).