Kölcsey egyik leggyakrabban idézett írása a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837). A mű klasszikus emléke a magyar „hagyaték-irodalomnak”, melynek első darabja Szent IstvánIntelmei.Kölcsey unokaöccse számára írt szellemi-erkölcsi testamentuma a reformkor minden nagyságának hitvallása lehetne. A költő-író politikus e művében fogalmazza meg legtisztábban azokat a szellemi és erkölcsi értékeket, melyek egész életét, tevékenységét meghatározták. Ebben az értékrendben az első helyen a haza szolgálata és felemelése áll. A nyilvánvalóan tanító-nevelő célzatú pedagógiai írás egy modern, liberális, demokratikus szellemiségű gondolkodó útmutatása.

A mű IstvánIntelmei mellett, antik mintákra (Iszokratész, Cicero) épül. Nyelvi-stiláris sajátosságaira is az ókori példák hatottak: hosszú körmondatok, szentenciaszerű megfogalmazások, tételes szerkesztésmód.

Kölcsey is a Mi a legfőbb jó? kérdésére keresi és adja meg a választ művében. Ismertebb epigrammáihoz, beszédeihez hasonlóan két dolgot emel ki az értékek világából: az erkölcsöt (erény) és az alkotó cselekvést. Nemcsak megnevezi az értékeket, hanem részletesen ki is fejti ezek célját és értelmét. Az egyén szintjén létező értékek teszik lehetővé a közös eszme megvalósítását: az ember saját fejlődése, a tanulás, az alkotás, az erényesség, az önfegyelem, az önnevelés az önmegvalósítás alapvető eszközei. Az önmegvalósítás azonban nem a végső cél, minden felett áll a haza, a közösség (emberiség) szolgálata. Ahogyan híres epigrammájában is megfogalmazza: „A haza minden előtt.”(Emléklapra).

A mű vezérgondolatai általános érvényű parancsok, melyek vagy egy-egy gondolatmenet összegzéseként vagy azok indító mondataként szerepelnek a szövegben, gyakran idézetekkel, aforizmákkal, közmondásokkal kiegészítve, azokból kifejtve:

A mű Kölcsey hitvallása, összegző munka, melyben csak másodlagosnak tűnik a konkrét cél. Politikai alapelve a demokratizmus. Bölcseleti alapja a keresztény sztoicizmus (a szerző többször idézi a sztoikusokat): a tiszta erkölcs, az önáldozat, a másokért (haza, nép, család) élés, a szolgálat fölébe helyeződik a (személyes) boldogságnak. Olyan eszmék ezek, melyek valóban az egész korszak meghatározói, s Vörösmarty, Széchenyi, Kossuth, Eötvös, Petőfi eszméi is. Nem véletlen az sem, hogy újból és újból találkozunk a Parainesis mondataival a különböző mozgalmak jelszavai között is.

parainesis: intelem (lat.); konkrét személyhez szóló erkölcsi célzatú beszéd vagy írás

Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok, Parainesis, Pannon Klett Kiadó, Bp., 1997 (In: Szörényi László (szerk.):Matúra Klasszikusok – Kölcsey Fernc: Hymnus, Nemzeti hagyományok, Parainesis)