Miért hozunk létre saját típust

Az új típust (felhasználói típus) később arra használjuk, hogy újabb típusok építőköve legyen, vagy változót készítsünk belőle, és adatokat tároljunk.

Elsősorban akkor hozunk létre természetesen új típust, amikor egyik meglévő típussal sem vagyunk elégedettek, egyik sem írja le az egyed tulajdonságait megfelelő módon.

Hogyan hozunk létre saját típust

Új típus létrehozása során a typedef kulcsszót kell használni:
typedef típusleírás új_típus_neve;
Az új típus neve kötelezően egy szó kell legyen, és ez az utasítást lezáró pontosvessző előtt kell szerepeljen. Ezért a typedef és „új_típus_neve” szó közötti minden egyéb szónak a típusleírást kell jelenti. Például:
typedef unsigned long int UInt32;
Ezzel létrehoztunk egy ’UInt32’ nevű új típust, mely megfelel az ’unsigned long int’ típusnak.
typedef char * PChar;
Ezzel létrehoztunk egy új ’PChar’ nevű típust, amely megfelel a ’char*’ típusnak.
typedef int[] IntVektor;
Ezzel pedig egy ’IntVektor’ típust kreáltunk, mely egy egész számok vektorát jelöli.

Hogyan használunk saját típust

Új típus létrehozása után a nevével tudunk rá hivatkozni, amikor szükségünk van például újabb típusok létrehozásához:
typedef char * PChar;
typedef PChar[]
PCharVektor;
vagy:
typedef unsigned long int UInt32;
UInt32 x;
Ezzel egy, a fenti típusú ’x’ nevű változót hoztunk létre.

Hol nem használhatunk saját típust

Sajnos, ha a saját típus valamely speciális felépítésű új típus, és nem egy már meglévő típus ’átnevezése’, akkor az új típusnak megfelelő típusú literált nem tudunk írni a program szövegében.

Mit nem lehet saját típussal végezni

Amennyiben a saját típus valamely speciális felépítésű új típus, és nem egy már meglévő típus ’átnevezése’, akkor az új típusra nem tudunk operátorokat alkalmazni, sem operátort fejleszteni hozzá.