Alprogram szintaktikája
Az alprogram egy elkülönült, önálló feladattal rendelkező programegység. Az alprogramoknak van azonosítójuk (nevük), és lehetnek paramétereik.
Az alprogramok lehetnek eljárások és függvények. A függvények garantáltan elő kell állítsanak egy új értéket, mely érték típusát rögzíteni kell. Ezt a típust a függvény visszatérési típusának nevezzük.
Az alprogram általános alakja:
<típusnév> <alprogramnév>( <formális paraméterlista> ){
< alprogram utasítástörzse >}
Eljárások esetén a „típusnév” mindig ’void’. Függvények esetén valamely már korábban deklarált típusnevet lehet használni.
A formális paraméterlista típusnév és változónév párokból álló lista. Lehet üres is, ekkor azt mondjuk, hogy az alprogramnak nincsenek paraméterei.
Az utasítástörzsben kell megadni azokat az utasításokat, amelyek felelősek az alprogram feladatának ellátásáért.
Pl:
void Kiiras( int v[], int n ){
int i;
for (i=0;i<n;i++)
printf(”A vektor %d. eleme=%d”, i, v[i] );
}
Az alprogram egy elkülönült, önálló feladattal rendelkező programegység. Az alprogramoknak van azonosítójuk (nevük), és lehetnek paramétereik.
Az alprogramok jellemzően adatokat dolgoznak fel, és újabb adatokat állítanak elő. Egy-egy ilyen alprogram egy-egy részfeladatot lát le. A teljes probléma megoldását a részfeladatok megfelelő sorrendben történő feldolgozásával tudjuk megoldani.
Az alprogram a feldolgozandó adatokat:
- a program változóiban elhelyezve találhatja
- paraméterként kaphatja meg
- külső helyről önállóan szerezheti be
Az alprogram az új, előállított adatokat
- elhelyezheti a program változóiban
- visszaadhatja visszatérési értékként
- kimenő paraméterekbe helyezheti el
- külső helyre önállóan tárolhatja
Alprogram hívása
Az alprogram egy elkülönült, önálló feladattal rendelkező programegység. Az alprogramoknak van azonosítójuk (nevük), és lehetnek paramétereik.
Az alprogramok a nevük segítségével aktiváljuk.
<alprogramnév>( <értékek listája> );
A név után aktuális paraméterlistát kell írni, melyben a paraméterváltozók értékeit adjuk át az alprogram számára. Mindig megfelelő mennyiségű és típusú értéket kell az alprogram felé átadni a híváskor.
Amennyiben az alprogramnak nincs paramétere, úgy nekünk a híváskor nem kell átadni értékeket, de a két gömbölyű zárójelet mindenképpen ki kell tenni.
Pl.:
void Kiiras( int v[], int n ){
int i;
for (i=0;i<n;i++)
printf(”A vektor %d. eleme=%d”, i, v[i] );
}
Alprogramot aktiválni a:
int t[30];// a ’t’ vektor feltöltése elemekkel
Kiiras( t, 30 );
módon lehet. Ez esetben a ’v’ paraméterváltozó értéke a híváskor megadott vektor, a ’t’ vektor lesz, az ’n’ értéke pedig 30 lesz.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
