Hagyományos oktatási környezet Digitális oktatási környezet
A tanítási módszerek jellemzői a hagyományos és digitális oktatási környezetekben az alábbiak:
„A hagyományos oktatás zárt, lexikális, gyorsan avuló ismerettömb átadása a frontális oktatás szertartásos keretei között, melyek a tanárt, mint az ’új anyag’ egyedüli birtokosát szolgálják. A tananyag a szaktudomány egyszerűsített alapjait tartalmazza, kevés köze van a mindennapi gyakorlathoz. Öncélú presztízs-tudás ez, amely kiválóan alkalmas a társadalmi különbségek átörökítésére. A tudásforrások birtoklása jórészt meghatározza a sikerességet és (az ehhez kapcsolódó) társadalmi mobilitást. Ebben a rendszerben az értékelés kvíz-feladatokra emlékeztető, életidegen teszt-kérdések megoldását jelenti. […]
A digitális pedagógia tartós, alkalmazható, szituatív tudást közvetít. Mivel a cél a kompetenciák fejlesztése, elengedhetetlen, hogy mindenki hozzáférjen az ismeretforrásokhoz, bármilyen szociális környezetben van is. A tudás így nem sajátítható ki.” (Magyar 2006)
Elsősorban frontális oktatás kereteit körülvevő környezet, melyet a hagyományos taneszközök – a digitális korszak előtti információhordozók képviselnek. Ebbe tartoznak valódi tárgyak, a modellek, a nyomtatott ismerethordozók, és az audiovizuális taneszközök.
A hagyományos környezetet és eszközöket kiegészítő – csoportmunkát, vitát, projekttervezést, az önálló kutatást támogató, – digitális taneszközökkel (helyi, hálózati, és mobil kommunikációs formákban) megvalósuló tantermi kialakítás.
Tanuláskövetés, számon kérés
Tanuláskövetés, számonkérés, értékelés, vizsga összehasonlítása is lényeges elem.
„A nemzetközi képességkutatásban egyre nagyobb szerepet kapnak az egy tantárgyhoz nem köthető kompetencia, szakértelem és műveltség vizsgálata. A kognitív forradalom – a gondolkodás kutatása, a kognitív pszichológia – hatottak az oktatás elméletére is. A kompetencia fogalmát a neveléstudomány a generatív nyelvészet nyomán honosította meg. Ez a kifejezés a tudásnak arra a formájára utal, amelyet természetes, életszerű közegben sajátítunk el és alkalmazunk. Ilyen például az anyanyelv tanulása. A szakértelem egy jól körülhatárolható szakterületen hasznos fogások, viselkedési és gondolkodási sémák összessége. A műveltség eredetileg az angol literacy szóból ered, de manapság gyakran többes számban használják, utalva az egyes tudásterületekhez kapcsolódó, általános tájékozottságot, biztos eligazodást jelentő tudásra. A digitális pedagógia legfőbb célja, hogy megfelelő környezetet és eszköztárat teremtsen e három tudásforma iskolai kialakításához.
Az informatikai eszközökkel segített tanulás legnagyobb vonzereje a személyesség és az egyidejűség. [...]
A hagyományos pedagógiát a szummatív értékelés túlsúlya jellemzi, hiszen a témazáró, adat-visszakérdező teszteket a legkönnyebb elkészíteni és értékelni. A digitális feladatbank viszont alkalmas a kritérium-orientált, diagnosztikus értékelésre, amely a tananyag számon kérése helyett az ismeretek alkalmazását, az egyes kompetenciákban nyújtott teljesítményt kéri számon.
A ma iskolájában a valamennyi tanulót érintő számon kérés kitüntetett értékelési alkalmakhoz kapcsolódik, ilyen a témazáró, félévi összefoglaló ’nagydolgozat’. A számítógéppel segített napi oktatásba épülő, rutinszerű teljesítménymérés a pedagógiai gyakorlat természetes része. A tesztelő környezetben a tanár diákonként állíthatja be a feladatok számát, nehézségét, sorrendjét és a megoldás idejét.
Egy-egy pedagógusnak igen körülményes a megbízható teszt-variánsok előállítása, s a munka eredményeként gyakran különböző nehézségű, tehát egymással összemérhetetlen eredményt adó feladatsorok állnak elő. A számítógéppel az egyéni feladatsorok egyszerűen, gyorsan, megbízhatóan készíthetők el a bemért feladatok hiteles adatbankjából.” (Magyar 2006)
Hagyományos értékelő környezet, digitális értékelő környezet
A hagyományos értékelő környezetet, tehát a tantárgyi tesztek, az összegző, lezáró (szummatív) értékelés túlsúlya jellemzi, ritka értékelési alkalmak vannak: témazáró, félévi összefoglaló, nagydolgozat formájában, a teszt-variánsok előállítása nehéz, ezek gyakran különböző nehézségűek, az értékelés tartalma és módszerei lazán kapcsolódnak a tananyaghoz, a visszajelzés csoportosan történik, az adatfeldolgozás melyet a tanárnak kell végezni időigényes.
A digitális értékelő környezet ismérvei:
Egy tantárgyhoz nem köthető kompetencia, szakértelem és műveltség vizsgálata, gyakorló (formatív) és előzetes tudásszint felmérő (diagnosztikus) értékelés, a napi oktatásba beépülhet, rutinszerűvé válhat a teljesítménymérés, az egyéni feladatsorok egyszerűen, gyorsan, megbízhatóan lehízhatók – egy bemért feladatok adatbankjából, a tesztek mérő/értékelő feladatszerkesztővel a tananyagból egyszerűen előállíthatók, a visszajelzés egyénileg történik, a tanár csak adatelemzést végzi, adatfeldolgozással nem kell foglalkozni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
