A listaelem feladata kettős. Egyrészt helyet kell biztosítania a sokaság egy eleme számára, másrészt biztosítania kell a következő elem elérését, hiszen a memória tetszőleges területén lehet.
Ennek megfelelően a listaelem funkcionálisan két részből áll: a tárolandó sorozat egy eleme és mutató a következő elem eléréséhez.

A láncolt lista olyan homogén, dinamikus, szekvenciális elérésű adatszerkezet, amelynek minden eleme - a tárolandó adatokon kívül - azt az információt is tárolja, hogy a következő elemet hol tárolja a rendszer a számítógép memóriájában.
Megjegyzés:
A lista első elemének eléréséhez csupán egy mutató is elegendő. Ennek ismerete a teljes lista ismeretét jelenti, mert így hozzáférhetünk az elemben tárolt minden adathoz, tehát azt az információt is ki tudjuk olvasni, hogy hol található a következő elem.
Ha a listaelemeket úgy építjük fel, hogy bennük m≥1 számú mutatót tárolunk, akkor ez lehetővé teszi a listaelemek m-féle sorrendben történő elérését. Ilyenkor általában szükség van m számú mutatóra is, mert ami az egyikféle elérési sorrend szerint első elem, az a másikban nem feltétlenül az.
A sorozat utolsó elemének érzékelésére a mutató kitüntetett értéke, a végjel szolgál. Az utolsó elem mutatójának értéke tehát VÉGJEL.
Ha üres a lista, a listát azonosító mutató értéke VÉGJEL.

A ciklikusan láncolt lista olyan láncolt lista, amelynek utolsó elemét az jellemzi, hogy mutatójának értéke nem végjel, hanem az első elem címét tárolja. Ha üres a lista, a listát azonosító mutató értéke végjel.

A két irányban láncolt lista minden eleme a tárolandó adaton kívül két mutatót tartalmaz. Az egyik (F1) a következő, míg a másik (F2) az őt megelőző elem memóriában elfoglalt helyét tárolja. Ennek megfelelően a lista azonosításához két mutatóra van szükség, az egyik az első, míg a másik az utolsó elem tárolási címét tartalmazza. Továbbá az is teljesül, hogy a ciklikusan láncolt lista olyan végjeles lista, amelyben az utolsó elem F1, míg az első elem F2 mutatójának értéke végjel.
Ha üres a lista, a listát azonosító mutatók értéke végjel.

A strázsás lista megvalósításához a tárolandó sorozat elemszámánál eggyel több elemre van szükség, ezt nevezzük strázsaelemnek. Ezt az elemet a sorozat utolsó elemének tárolására szolgáló elemtől lehet elérni, de biztosítunk egy egyszerűbb elérési lehetőséget is: egy külön mutatóban is tároljuk a címét. Ez lehetővé teszi, hogy a listaelemek végigolvasása nélkül is elérhessük. Üres állapotban tehát a strázsás lista egy elemből és két mutatóból áll. Ekkor mindkét mutató a strázsaelem tárolási címét tartalmazza.

A zárt fejelt lista megvalósításához egy mutatóra és a tárolandó sorozat elemszámánál eggyel több listaelemre (Fej) van szükség. Ennek az elemnek a mutatója tartalmazza a sorozat első elemének tárolására szolgáló elem címét, a mutató tartalma alapján pedig a Fej érhető el. A lista utolsó elemének mutatója a Fejre mutat. Üres állapotban tehát a zárt fejelt lista egy elemből és egy mutatóból áll.