A digitális média jellemzőinek bemutatása
A digitális média jellemzői: A digitális médiarendszerben a korábbi alapelvek (egyoldalúság, koncentráció professzonializmus a szervezésben, gyártásban, szűkös erőforrások az adatátvitel és tárolás területén, eltérő szabványú analóg technológiák) kérdőjeleződnek meg, sőt válnak érvénytelenné. Az Európai Unió Bizottságának a távközlési, média és információtechnológiai szektorok konvergenciájáról és ennek szabályozási kihatásairól szóló Zöld Könyve szerint a médiakonvergencia „különböző hálózati platformok azon képessége, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordozzanak”, illetve „olyan fogyasztói eszközök összefonódása, mint például telefon, televízió, és személyi számítógép”. Azzal, hogy a korábban elkülönült kommunikációs infrastruktúrák – a hálózatok és a felhasználói eszközök – átjárhatóvá válnak, összemosódnak az egyéni és a nyilvános kommunikációt biztosító szolgáltatások, valamint vállalati fúziókon és szövetségeken keresztül összeolvadnak a különböző információs és kommunikációs piacok.
A digitalizáció és a konvergencia végső soron egy új médiarendszer kialakulásának alapja, amelyben feloldódnak a kommunikáció korábbi médiumai.
A nyitott, közvetlen, on-line (kapcsoltan, élőkapcsolatban, élőben, a hálózathoz csatlakoztatva), interaktív kommunikációs rendszereknél valós időben a kommunikációs felületek révén van kölcsönös cselekvés az ember és a gép között. Közvetlen hálózati összeköttetés melletti működésmód jelzője (pl. távoli adatbázisban való keresés, állomány letöltés). Általánosabb értelemben is használják mindenféle, hálózaton végezhető tevékenység vagy azon keresztül elérhető szolgáltatás jellemzésére (interaktív tévé).
A zárt kommunikációs, off-line (jelentése hálózati összeköttetés nélkül, kikapcsoltan, letöltve, tárolva) rendszereknél közvetett az együttműködés. A számítógép nincs hozzákapcsolódva a globális hálózathoz. 'Élő' hálózati összeköttetés nélkül végzett számítógépes tevékenység jelzője (pl. előzőleg letöltött információk, elektronikus levelek stb. olvasása, nyomtatása vagy szerkesztése).
A tömegkommunikáció
1. A tömegkommunikáció egyoldalúságát a digitális média interaktivitása követi.
2. A digitális média - hálózatos keret révén - lehetőséget teremt arra, hogy a beszélő szerkesztői szűrő nélkül szólaljon meg, így oldódik a tartalom szerkesztettsége.
Digitális médiumok az analóg (házi szórakoztató) rendszereket követően kialakult közvetítők, melyek rendszerek rendszerint bináris számokat használnak bevitelhez, feldolgozáshoz, átvitelhez, tároláshoz, vagy megjelenítéshez. Legszembetűnőbb példája az analóg-digitális korszakváltásnak az a jelenség, hogy a házi videó rendszerünket felváltja a házi-mozi rendszer, amely optikai adathordozói révén (DVD, Blu-ray), mozi minőséget produkál otthonunkban.
3. Az erőforrások szűkösségét azok bősége követi. A földfelszíni terjesztés mellett megjelent a kábeles és műholdas műsorterjesztés. Az adattárolási (merevlemez kapacitás, DVD, Blu-ray), adatfeldolgozási (processzorok sebessége) és adatátviteli (szélessávú technológiák, például UMTS) teljesítmény folyamatos növekedése, illetve a tartalom hatékony tömörítését lehetővé tevő technológiák (DivX, MP3, MPEG4) fejlődése az erőforrások bőségét jelenti.
4. A globális technológia és tartalom globális médiavállalkozásokat feltételez, amelyek egyre több nemzeti piacot és egyre több piaci szektort hódítanak meg – ezzel az államok és a szolgáltatások határain átnyúló információs és kommunikációs piac jön létre.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
