Önhasonló képződmények az élettelen természetben
A természetben általában a növekedési folyamatok eredményeznek önhasonló-, sokszor fraktál-szerkezeteket. Ilyen lehet a kristálynövekedés, a felhők kialakulása. Ezek a folyamatok az élő természetben sokszor látványosabbak.
Növekedési folyamatok nemcsak a természetben figyelhetők meg, tehát más területekre is jellemző az önhasonló tulajdonság, például települések szerkezete, elektronikus berendezések, a közigazgatás felépítése.
Az önhasonló alakzatok valamely részének nagyítása az eredetihez hasonló alakzatot eredményez. Önhasonló alakzatok például a fraktálok, de nem minden önhasonló alakzatot tekintünk fraktálnak. Az önhasonlóság fogalma nem föltétlen kell, hogy vizuális élményhez kötődjön. Látható módon önhasonló egy fa ágrendszere, de ha tekintjük egy állam intézményrendszerét, az egyes, nagyobb egységek közötti kapcsolatrendszerével, hasonló kapcsolatokat fedezhetünk föl az egységeken belül is.
Önhasonló képződmények az élő természetben
Állati és növényi szervezetek növekedési folyamatai eredményezik a különféle levelek, virágzatok, korallok formagazdagságát is.