A közművelődési könyvtár feladata, használata

A közművelődési könyvtár nyilvános könyvtár, ami azt jelenti, hogy mindenki igénybe veheti szolgáltatásait, aki betartja a könyvtárhasználat szabályait. Állománya elsősorban az általános művelődés, szórakozás, ismeretszerzés igényeit hivatott szolgálni, ezért a dokumentumai között a szépirodalmon kívül ismeretterjesztő művek is megtalálhatók nyomtatott formában, videón, CD-n, dia- és mikrofilmen, valamint egyéb információhordozó anyagokon.
A könyvtárból történő kölcsönzéshez be kell iratkozni. Ez a leendő olvasó személyi adatainak, lakcímének megadásával és a beiratkozási lap aláírásával történik, amivel a beiratkozó elfogadja a könyvtárhasználat szabályait. Gyermekek és 14 év feletti tanulók akkor lehetnek a közművelődési könyvtár tagjai, ha szüleik jótállást vállalnak értük. Ezt egy nyilatkozat aláírásával tehetik meg. (Az iskolai könyvtárba történő beiratkozáshoz nem szükséges szülői jótállás).
A könyvtárhasználat íratlan szabályai közé tartozik a viselkedés. Hangos beszéddel a szabadpolcos kölcsönzőtérben sem illik zavarni az ott tartózkodókat. Olvasóteremben, vagy a helyben olvasásra szolgáló térben pedig sem beszélgetni, sem más, zavaró módon viselkedni nem szabad, hiszen a könyvtárnak ez a része az elmélyült ismeretszerzést szolgálja. Enni, inni, dohányozni is csak a kijelölt helyen lehet.

Eligazodás a könyvtár állományában

Ahhoz, hogy a könyvek között el lehessen igazodni, rendszerezni kell azokat. A szabadpolcos olvasói térben a szépirodalmi műveket a szerzők vezetéknevének betűrendjében teszik a polcra, míg a szakirodalmat, az ismeretterjesztő műveket témák szerint, a témákon belül pedig szerzői betűrendben csoportosítják. Ha egy könyvnek nincs szerzője, vagy háromnál több szerzője van, a címkezdő betű határozza meg a könyv helyét a polcon. (A címkezdő névelőt figyelmen kívül kell hagyni). Például Jókai Mór művei a J betűnél találhatók, A világirodalom legszebb versei című kötet azonban a V betűnél, mert a címkezdő névelőt nem szabad figyelembe venni.
A raktári rend biztosítására a könyv gerincének alsó részén is elhelyezik a raktári rendet biztosító raktári jelzetet.
A szakirodalmat és az ismeretterjesztő műveket tíz nagy témakörbe csoportosítva helyezik el a polcokon. Ezek a témakörök: Általános művek, Pszichológia, Vallás, Társadalomtudományok, Természettudományok, Alkalmazott tudományok, Művészetek, szórakozás, sport, Nyelv- és irodalomtudomány, Történelem, földrajz, életrajzok.
Sajtótermék bármilyen hordozó anyagon megjelenhet, vagyis nemcsak nyomdatermék lehet. A sajtótermék fogalmába beletartozik az időszaki kiadvány, a könyv, a rádió- és televízió-műsor, a kis- és aprónyomtatvány, a zenemű, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, a videokazetta, a hangszalag és hanglemez, illetve ezek elektronikus változatai. A mikrofilm, a mikrokártya és a diafilm is sajtótermék, ezek a képi dokumentumok közé tartoznak.
A sajtótermékek között a naprakész ismeretszerzésben rendkívül fontos szerepet játszanak a hírlapok és a folyóiratok, amelyek megjelenhetnek nyomtatott és elektronikus formában is. A hírlap naponta vagy hetente, a folyóirat pedig két hétnél ritkábban megjelenő sajtótermék. Megjelenésük gyakorisága miatt a legfrissebb információkat közvetítik. A hírlap és a folyóirat a könyvtárakban általában csak helyben olvasható, nem kölcsönözhető.

Eligazodás katalógusok segítségével

Az állományban való eligazodást a könyvtárak katalógusok építésével mozdítják elő. Ez lehet bibliográfiai tételeket tartalmazó cédulakatalógus, de lehet elektronikus katalógus is. A cédulakatalógusokat egyre inkább felváltják az elektronikus katalógusok, amelyeket számítógép segítségével lehet használni. A számítógép képernyőjéről olvasható katalógust OPAC-nak, azaz nyilvános elérésű online katalógusnak nevezik.
A cédulakatalógus katalógustételekből, az OPAC rekordokból épül fel. Egy-egy tétel, illetve rekord képviseli a dokumentumot a katalógusban (illetve az adatbázisban), vagyis összegyűjti azokat az adatokat, amelyeken keresztül fel lehet ismerni azt a művet, amit az olvasó keres. Ehhez keresési szempontokra van szükség, amik a következők: személynév (a szerző neve), testületi név (például valamely intézmény neve), földrajzi név, a dokumentum főcíme, és a tartalmat kifejező tárgyszó. Az első négy keresési szempontot formai adatnak nevezik, és segítségükkel épül a leíró katalógus, amiben a tételek a keresési szempontok betűrendjében követik egymást.
A dokumentum tartalmát kétféle módszerrel lehet kifejezni: vagy természetes emberi nyelven tárgyszavak segítségével (például számelmélet), vagy a számok nyelvén, az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) jelzetalkotásával (például 511, ami a számok nyelvén jelenti a számelméletet). ETO szakjelzetek megállapítása ETO-táblázatból történik. Az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) jelzetei a szakkatalógus építésére szolgálnak, amelyben a tételeket az ETO szakjelzetek növekvő számsorrendjében helyezik el.
A tárgyszavak segítségével épülő katalógus a tárgyszókatalógus, amelynek a tételei a tárgyszavak betűrendjében követik egymást.
Az elektronikus katalógusnak is ugyanezek a keresési szempontjai, de operátorok segítségével több keresési szempont is összeköthető, így pontosabb lesz a keresés eredménye. Például „néprajz” és „Magyarország” csak a magyar néprajz rekordjait eredményezi.

A dokumentumok tételeit tárgyszavak szerint csoportosító katalógus.