Informatika 7. évfolyam | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

Alapítás

Európában a nemzetállamok létrejötte előtérbe helyezte a nemzeti nyelv és kultúra ápolásának igényét. A nemzeteknek ez a természetes törekvése hívta életre azt az intézményt, amelynek elsődleges hivatása azóta is a nemzeti kulturális örökség írott és nyomtatott dokumentumainak összegyűjtése, megőrzése és hozzáférhetővé tétele, ezáltal a nemzeti azonosságtudat erősítése. Nyugat-Európában a nemzeti könyvtárak alapjait általában az uralkodók könyvtárai teremették meg, Kelet-Európában viszont – így hazánkban is – lelkes gyűjtők magánkezdeményezései révén jöttek létre. A 18. század végén Széchényi Ferenc (1754-1820) gróf megbízottaival mind itthon, mind külföldön felkutatta és megvásárolta a magyar és magyar vonatkozású könyveket, majd gyűjteményét 1802-ben a nemzetnek adományozta. Egy év múlva a könyvtár Pesten megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt.
Széchényi Ferenc példája nyomán később többen is hozzájárultak adományukkal a könyvtár gyarapításához. Az országgyűlés 1808-ban a tárgyi emlékeket is bevonva a nemzeti kulturális örökség fogalomkörébe, létrehozta a Magyar Nemzeti Múzeumot és a könyvtárat ennek az intézmények a működési keretébe vonta. Így működött 1949-ig, amikor Országos Széchényi Könyvtár néven önálló intézménnyé vált. A Magyar Nemzeti Múzeum épületéből 1985-ben költözött át a Budavári Palota F épületében kialakított új otthonába.

Feladatok

Nemzeti könyvtárunk feladatainak középpontjában a nemzeti kulturális örökséget megtestesítő dokumentumok gyűjtése áll. Ennek a feladatának megfelelően gyűjti: mindazokat a műveket, amelyek Magyarország határain belül bármilyen nyelven jelentek meg; amelyeket Magyarország határain kívül bármely témában, de magyar nyelven adtak ki; amelyek a Magyarország népével, kultúrájával, történelmével foglalkoznak, azaz magyar vonatkozásúak, függetlenül attól, hogy a világ mely részében és milyen nyelven jelentek meg; és végül, amelyek magyar szerzők tollából, vagy közreműködésével születtek Magyarország határain kívül. Ezeket a magyar vonatkozású műveket nevezik hungaricumoknak.
Nemzeti könyvtárunk gyűjti azokat a nem nyomtatott dokumentumokat is, amelyek a hungaricum fogalomkörébe tartoznak.
Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjtő és szolgáltató helye tehát a magyar nép írott és más módon rögzített szellemi kulturális örökségének, ugyanakkor gyűjteménye alkalmas arra is, hogy más népek rólunk alkotott képéről tájékoztatást nyújtson. Ennek a tájékoztatásnak az eszköze a Magyar Nemzeti Bibliográfia, ami folyamatosan megjelenő füzeteiben teszi közzé a Magyarországon megjelent, illetve külföldön, magyar vonatkozásokkal megjelent irodalmat.
Az Országos Széchényi Könyvtár magyar nemzeti könyvtári feladataiból adódóan olyan országos feladatokat is ellát, amelyeket más könyvtárak központi szolgáltatásként vehetnek igénybe, mint például a nemzetközi kiadványcsere, fölös példányok újraelosztása, szabványosítási munkák, könyvtártudományi kutatások.

A könyvtár gyűjteménye

A kötelespéldány-szolgáltatás nyomán mára a Széchényi Könyvtár több mint kétmillió kötetes könyvgyűjteménnyel rendelkezik. Ezek között őrzik például Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Sándor egykori könyvtárát, Petőfi Sándor műveinek közel 600, Jókai Mór munkáink több mint háromezer kiadását magyar és idegen nyelven.
A kötelespéldány-szolgáltatás már kezdetektől is kiterjedt a folyóiratokra és a hírlapokra is, ennek köszönhetően mára már közel 250 000 évfolyamot tartalmaz a gyűjtemény. Megtalálhatók itt a reformkor híres divatlapjai, mint például a Honderű, az Életképek, a Pesti Divatlap, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hírlapjai, a 18-19. század vezető folyóiratai, mint például a Tudományos Gyűjtemény.
A könyvtár külön gyűjteményei dokumentumtípusok, illetve témák mentén jöttek létre.
A Régi Nyomtatványok Tára a könyvtár állományának kivételes értékű nyomtatott anyagait tartalmazza. A könyvnyomtatás első fél évszázadában készült könyveket ősnyomtatványoknak nevezik. E kivételes értékű nyomdatermékek között található például Gutenberg 42 soros Bibliájának töredéke, vagy az 1473-ban Budán megjelent első magyarországi nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. A Régi Nyomtatványok Tárának másik nagy állományegysége a Régi magyar könyvtár, ami az 1711 előtt megjelent magyar nyelvű, illetve magyarországi nyomtatványokat, valamint magyar szerzők külföldön kiadott műveit tartalmazza. Harmadik nagy állományrész az Apponyi-könyvtár, ami Apponyi Sándor Hungarica könyvtárának anyagát tartalmazza.
A Kézirattár azokat a dokumentumokat tartalmazza, amelyek magánszemélyek tevékenysége során keletkeztek, és a magyar történeti kutatások számára forrásértékű kéziratos vagy géppel írott dokumentumok. Itt található például a Halotti Beszéd, az Ómagyar Mária-siralom, a Jókai-kódex, Anonymus Gesta-ja, Petőfi, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Jászai Mari levelei, hogy csak ízelítőül soroljunk fel párat.
A Plakát- és Kisnyomtatványtár a Magyarországon 1712 után megjelent röplapokat, plakátokat, képeslapokat, gyászjelentéseket, kiállítási katalógusokat és más hasonló kis- és aprónyomtatványokat tartalmazza.
A Zeneműtár a kottákat, a hangjegyeket tartalmazó zenei tárgyú kéziratokat, a hangfelvételeket, a zenei vonatkozású képeket gyűjti.
A Térképtárban kéziratos és nyomtatott térképek, atlaszok, glóbuszok, kataszteri térképek és birtokvázlatok találhatók.
A Színháztörténeti Tár színdarabok rendező- és súgópéldányainak, színlapoknak, díszlet- és jelmezterveknek, metszeteknek a gyűjtő helye.