A mindennapi kommunikáció során a számunkra fontos információkat rögzíthetjük, hogy később is fel tudjuk használni őket. Ezeket a rögzített információkat adatnak nevezzük.

Amikor megtudjuk, hogy egy családtagunknak megváltozik a telefonszáma, vagy egy barátunk új helyre költözik, akkor az új adatokat feljegyezzük, rögzítjük. Adatainkat sokféleképp tárolhatjuk: például felírhatjuk a noteszunkba, beírhatjuk a telefonunkba, és ne feledkezzünk meg a számítógépről sem.

A számítógép a bemenő adatokat tárolja, vagy programjai segítségével feldolgozza, és kimenő adatként továbbítja. Így megőrizhetjük, kinyomtathatjuk jól sikerült iskolai gyűjtőmunkánkat, vagy kedvenc CD-nk zeneszámait a számítógép segítségével átalakíthatjuk, és MP3-lejátszónkra tölthetjük.

A számítógép az adatokat a háttértárakon tárolja, ahol sokáig megmaradnak áram nélkül is. A számítógép az összetartozó adatokat egy egységben kezeli, ezek az adatkupacok az állományok, más néven fájlok. Az állományoknak nagyon sok fajtája van: például állomány lehet egy fotó, egy dolgozat, amit a számítógépen szerkesztettünk, vagy akár hangfelvétel is, de a programok is állományok.

Egy számítógépen nagyon sok állomány van. Ahhoz, hogy köztük el tudjunk igazodni, valamilyen rendszert kell alkotnunk. A számítógépen az állományok rendszerezésére mappákat, más néven mappákat használunk. A mappák egyrészt tartalmazzák az állományainkat, másrészt újabb mappákat tartalmazhatnak. Így mappaszerkezetet hozhatunk létre.

Például, ha a rajzainkat egy mappában tároljuk, egy idő után nagyon sok gyűlhet össze, nehéz lesz megkeresni benne egy régebben készült rajzot. Ha a rajzok mappán belül létrehozunk egy állatok nevű mappát és abban gyűjtjük az állatos témájú rajzokat, könnyebb lesz később előkeresni.

Egy mappából több mappa is nyílhat, például az állatok nevű mappa mellé egy tájképek nevű mappát is készíthetünk. A mappák szintekre tagozódnak. Az egymás mellett lévő, azaz egy mappához tartozó mappák egy szinthez tartoznak. Például a rajzok mappában az állatok és a tájképek nevű mappák vannak egy szinten.

Hogy egyértelműen lehessen tárolni az állományainkat és ne keveredjenek az adatok, ugyanolyan típusú és nevű állomány egy mappában csak egy lehet. Különböző mappákban viszont már előfordulhatnak megegyező állományok.

A Sajátgép

Számítógépünk háttértárairól és tulajdonságairól szerezhetünk információkat a Start menü Sajátgép (Windows XP-nél) illetve Számítógép (Windows 7-nél) parancsával. Ugyanez a lehetőség az Asztalról is elérhető, ha a Sajátgép illetve Számítógép ikonra egérrel duplán kattintunk. Ekkor megjelenik a Sajátgép illetve Számítógép ablaka, mely tartalma nagymértékben függ a számítógépünk felépítésétől.

A különböző típusú háttértárakat (hajlékonylemez, merevlemez, CD – és/vagy DVD-ROM, pendrájv) különböző ikonnal jelzik. A lemezes egységek között az ikon alatti azonosítónév alapján igazodhatunk el. Az azonosításra az ábécé nagybetűit és a kettőspontot használjuk. A már csak elvétve előforduló hajlékonylemezt az A: jelzéssel azonosítjuk. Ha két hajlékonylemezes meghajtó van, akkor az egyik az A:, másik a B: jelzést kapja. A merevlemezeket a C:, szükség esetén továbblépve az ABC-ben D:, E:, betűjelekkel azonosítjuk, attól függően, hogy hány darab van belőlük. A CD/DVD-meghajtónak az utolsó merevlemez utáni soron következő betűjel lesz az azonosítója, például: F:, Ezt követi a pendrájv azonosítója (jelen esetben G: )

Megjegyzés:

Sokat segít, ha pl. a pendrájvunknak az első használatbavételkor nevet adunk. Így a betűjeles azonosítás mellett sokkal gyorsabban felismerhető a háttértárunk!

Ha az egeret mozgatjuk, és a képernyőn a nyíl hegye valamelyik merevlemezes háttértárat jelképező ikon fölé ér, egy kis téglalapban megjelenik az adott eszköz adattároló mérete, más szóval kapacitása és a szabad terület nagysága. Ezeket az adatokat úgy is megkaphatjuk, ha az egérrel bármelyik lemezegység ikonjára kattintunk. Ezzel kijelöljük az adott meghajtót. A kijelölt meghajtó tárolókapacitás adatait az ablak alsó sávjában, az állapotsorban látjuk. A meghajtóról részletesebb információt kapunk, ha Fájl menü tulajdonságok almenüjére bal gombbal, vagy az eszközt jelképző ikonra jobb gombbal kattintunk, és a helyzetérzékeny (másnéven helyi) menüből választjuk ki a tulajdonságokat. A lemezek tartalmát, a rajtuk tárolt mappákat és állományokat láthatjuk, ha az ikonjára duplán kattintunk.

Sajátgép