A jel

A kommunikáció során információátadás történik. Az információ átalakul (kódolódik) valamilyen szerkezettel rendelkező jelkészletből összeállított jelek sorozatává, amelyet az adó, vagyis az információközlő kibocsát és azt a vevő, vagyis az információ befogadó felfog és értelmez (dekódol).

A jel mindig önmagán túlmutató érzékelhető vagy műszerekkel mérhető jelenség, amelyet értelmezni tudunk (dekódolhatunk). A jel észlelői számára többet vagy mást jelent, mint ami megjelenésekor észlelhető.

A jelet egy jelölő és egy jelölt alkotja, amely alapján megtaláljuk a jelentését. A jelölő lehet anyagi dolog vagy jelenség, azaz leírt szöveg vagy például nevetés. A jelölt pedig csoport vagy közösség által elfogadott jelentés, például egy sms információtartalma, vagy a hangulatunk.

Akkor válik bármi jellé, ha azt egy közösség minden tagja elfogadja jelként. Minden jelnek általánosító szerepe van. Tehát a jel legfontosabb tulajdonsága az, hogy mindig valami másik dologra, jelentésre utal.

A jeleket, abból a szempontból, hogy milyen érzékszervvel foghatjuk fel, csoportokba soroljuk. Megkülönböztetünk hallható, azaz audiojeleket, látható, azaz vizuális jeleket, egyszerre hallható és látható, azaz audiovizuális jeleket, tapintható- és illatjeleket valamint ízeket és mérhető jeleket.

Vizuális jelek

A jelek egyik fontos csoportját a látható jelek alkotják, amit idegen szóval vizuálisjelnek nevezünk. A vizuális jelek közé tartoznak azok a jelenségek, jelzések, amelyek a szem által felfoghatóak és nem vonnak be egyéb érzékszervet a jel fogadására vagy értelmezésébe.

A vizuális kommunikáció az emberi kapcsolatokban is a látáson alapul. Ilyen például az arckifejezés és a testbeszéd, más néven a mimika és a gesztikuláció.

A hang nélküli kommunikáció másik formája a fényimpulzusok alkalmazása. Ezt a technikát is sokszor használták a történelem folyamán, amikor kódolt üzeneteket továbbítottak egymásnak fényjelek segítségével. A forgalomirányításhoz ugyancsak fényjeleket használnak.

A vizuális jelek közé sorolható egy írásos szöveg, fénykép, plakát, rajz, festmény, animáció, film, térkép, piktogram, kotta, zászlójel, füstjel, címer, jelbeszéd, hologram, KRESZ-tábla, útburkolati jel (például zebra). A képi információk rögzítése dia-, mikro- és mozgófilmen is történhet.

Audiojel

A jelek egyik fontos csoportját a hallható jelek alkotják, amit idegen szóval audiojelnek nevezünk. Az audiojelek közé tartoznak azok a jelenségek, jelzések, amelyek a fül által felfoghatóak, és nem vonnak be egyéb érzékszervet a jel fogadásába vagy értelmezésébe.

A hétköznapi kommunikációnk során audio jeleket is használunk. Az audio kommunikáció mind az adó, mind a vevő számára érthető hangminták sorozata. A leghétköznapibb és legkényelmesebb módja az audio kommunikációnak a beszéd. A hanghullámokat a beszélő (adó) hangszalagjai keltik, és a hallgató (vevő) a fülével érzékeli. A módszernek mind a sebessége, mind a hatótávolsága erősen korlátozott.

Az audio kommunikáció hatótávolsága például dobok alkalmazásával jelentősen megnövelhető. Az amerikai indiánok, vagy az afrikai törzsek elsősorban vészjelzések leadására használták ezt a módszert.

A beszéden kívül az audiojelek közé sorolható a fütty, az énekhang, a zene, a kiabálás, a madárcsicsergés, a kopogás, stb. Az hanginformációk rögzítése történhet hanglemezen, magnószalagon, CD-n, DVD-n, mobiltelefonon, MP3-as készüléken, stb..

Audiovizuális jel

A jelek egyik fontos csoportját az egyidejűleg hallható és látható jelek alkotják, amit idegen szóval audiovizuális jelnek nevezünk. Az audiovizuális jelek közé tartoznak azok a jelenségek, jelzések, amelyek a fül és a szem által egy időben és összefüggően felfoghatóak és értelmezhetők.

Kommunikációs eszközeink nagy része audiovizuális jelet bocsát ki felénk. Ilyen jel például egy hangosfilm, videofilm, videoklip, koncert, színházi előadás, mozi, hangeffektusokkal ellátott számítógépes játék, stb. A képi és a hanginformációk rögzítése hangosfilmen, videoszalagon, CD-n, DVD-n is történhet.

Egyéb jelek

A jelek fontos csoportja a tapintható jelek és az illatjelek. Az emberi kommunikációban ezek a jelfajták ritkábban használatosak.

Tapintható jelek csoportjába tartozik a Braille-írás, amit a vakok használnak. Ennél az írásfajtánál a betűket apró dudorok helyettesítik, és ezeket kitapintva olvasnak a nem látók. Nem csak a vakok számára készítenek tapintható jeleket. A számítógép billentyűzetén – az F, J és 5 billentyűkön –is vannak tapintható jelek, amelyek arra szolgálnak, hogy a gépelő tapintással könnyen megtalálja a billentyűket. Tapintással meg tudjuk állapítani a tárgyak alakját, anyagát, állagát.

Az ember szaglása általában nem túl jó, ezért az illatjeleket ritkán használjuk információközlésre. Az állatok kommunikációjában, információszerzésében viszont nagy szerepe van a szagoknak.

Digitális jelek

A jelek egyik fontos csoportját a digitális jelek alkotják. Az elnevezés a digit szóból származik, ami magyarul számjegyet jelent. A digitális jel számjegyekkel leírható jeleket takar.

A digitális fogalom olyan mennyiségek meghatározására szolgál, melyek megadott szintet, értéket képviselnek változásuk során, és nem folyamatosságot.

A számítógépek is digitális jelekkel dolgoznak. A számítógépbe vitt adatok szám formájában tárolódnak a memóriában, majd számként kerülnek feldolgozásra és így kerülnek továbbításra.

Az érzékelhető jel átalakítható digitális jelsorozattá és ugyanígy vissza is alakíthatóak. Ilyen elven működnek a mai digitális fényképezőgépek, digitális kamerák. A digitális jelfeldolgozás sokkal pontosabb, hatékonyabb, mint az eddig általánosan elterjedt folytonos (analóg) jelfeldolgozás.

Digitális jelek az informatikában

A digitális jel az információt pontos számértékkel adja meg. Digitális eszközök kijelzőjén látható értékek bizonyos nagyságrendű ugrásokkal változnak, példa lehet erre a digitális lázmérő, vagy a számkijelzős óra. Léteznek olyan eszközök is, melyeken a változás folyamatosan nyomon követhető, mint például a hagyományos higanyos lázmérő. Ezek az analóg eszközök.

A számítógépek digitális jelekkel dolgoznak. A számítógépbe vitt adatok szám formájában tárolódnak a memóriában, majd számként kerülnek feldolgozásra és így kerülnek továbbításra. A számítógép által használt digitális jelrendszer mindössze két jelből áll: 0 és 1.

A két jelből álló jelrendszereket bináris jelrendszereknek nevezzük. Így arra a jelrendszerre, amelyik csak 1-esből és 0-ból áll, igaz a bináris digitális elnevezés is. A bináris elektronikus jelek rendkívül jól tűrik a zavaró hatásokat, nagy biztonsággal tárolhatók, továbbíthatók, átalakíthatók.