Piktogramok
Az információt a jelek hordozzák, melyeket leggyakrabban szóban vagy írásban közlünk. A piktogramok olyan egyszerű jelek, amelyek egész mondatokat képesek kifejezni.
A közlekedési táblák, a postahivatalban, a buszon, a strandon látható rajzok, képek, más szóval piktogramok mind-mind információt hordoznak.
Használatuk azért előnyös, mert a jelentésük egy pillanat alatt megérthető, nem kell hosszasan olvasni.
A piktogramok alkalmazásának másik előnye az, hogy ezek a jelek a világ minden területén ugyanazt jelentik, így különböző anyanyelvű emberek számára egyaránt érthetőek.
Emotikonok
A számítógéppel végzett tevékenységünk során a szöveges menüpontok kiválasztása helyett sokszor alkalmazunk különböző jelentéssel bíró kis képeket, ikonokat a programok indítására, legfontosabb funkcióik aktiválására.
Napjainkban szinte mindenkinek van már mobiltelefonja, amellyel szöveges üzenetet tud küldeni, az internet pedig lehetővé teszi többek között az elektronikus levelezést is. Ezekből az üzenetekből nem lehet egyértelműen következtetni az üzenetküldő lelkiállapotára, hangulatára. Ezért találták ki az emotikonokat, vagy hangulatjeleket, amelyek lényegében írásjelekből összerakott arckifejezések.
Néhány példa:
:-) – vidámság, jókedv,
:-( – szomorúság,
;-) – tréfa, kacsintás,
:-* – puszi,
:-o – csodálkozás.
Jelek a műszaki cikkeken
Egy CD-lejátszón, videón, vagy DVD-lejátszón és ezek távirányítóján ugyanazok a jelölések láthatók. Ezek a műszaki cikkek a világ nagyon sok országából származhatnak. Azért, hogy ezeket az eszközöket mindenki használni tudja, egységes jeleket találtak ki. Ezek a nyelv független, apró képek, a piktogramok segítik a használatot, így nem kell minden információt a használati utasításban keresni. A lejátszást jelentő gomb jele például minden országban ugyanaz: ►
Testbeszéd, gesztusok
Nem csak szavakkal tudunk egymással kommunikálni; a mozdulataink, testbeszédünk is sok mindent elárul rólunk.
A különféle testtartások árulkodók lehetnek: ha az utcán szembe jön velünk egy ismerős, aki az orrát lógatva a földet nézi, akkor sejthetjük, hogy szomorú. De a vidám, vagy akár ideges embereket is felismerhetjük a jellegzetes testtartásukról.
Beszélgetés közben az arcunk is folyamatosan változik. Arcizmaink más-más arcformát mutatnak, attól függően, hogy miről beszélgetünk. Ha a téma meghökkentő, és újdonságot nyújt, akkor a szemeink egy kicsit kikerekednek, és a csodálkozás megjelenik az arcunkon. Ez az arcjáték, más szóval a mimika.
Beszélgetés közben nem csak a mimikával tudjuk mondandónkat hangsúlyozni, a kézmozdulataink is kifejezőek lehetnek, így hangsúlyt adnak a mondanivalónknak. Ez a gesztikuláció. Megfigyelheted, hogy a kezünket akkor is mozgatjuk beszéd közben, ha telefonálunk, és a másik fél nem is látja.
De nem csak a kéz ad jelzéseket, hanem az egész test, a karok és a láb is.
Ha a fejünkkel bólintunk, akkor azzal egyetértésünket, míg ha rázzuk a fejünket, akkor a nemtetszésünket tudjuk kifejezni.
Ha a karunkat keresztbe fűzzük a testünk előtt, akkor ez a távolságtartást mutatja, míg az összeszorított ököl az ellenségeskedést is jelentheti. Ha pedig az ujjainkkal dobolunk az asztalon, az idegességet jelenti. Ugyanezt fejezi ki a láb rázása is.
Láncjáték
A láncjáték jól illusztrálja az információk sorsát, változását, torzulását.
A játék során a tanulóknak egymás mellé ülnek, egy sorba. Az első tanuló kitalál egy mondatot, leírja egy lapra, majd halkan a mellette ülő társa fülébe súgja. Ez a tanuló emlékezetből továbbadja a hallott információt. Ez a folyamat egészen addig tart, míg az üzenet el nem ér az utolsó tanulóig, aki hangosan elmondja, amit a mellette ülő a fülébe súgott.
Ezután az első tanuló felolvassa az eredetileg elindított üzenetet.
Tapasztalható, hogy minél több tanuló vesz részt a játékban, annál jobban fog torzulni az információ, nagy lesz az eredeti és az utolsó mondat közötti eltérés. Az is előfordulhat, hogy az eredeti és a többszörösen közvetített üzenet nem is ugyanazt az információt tartalmazza.
Kapcsolódó animációk
Kapcsolódó filmek