A kommunikáció alapjai

Az emberiség csak nemrég – kb. 6000 évvel ezelőtt – fejlesztette ki az írást, mint a kommunikáció eszközét. Kezdetei a termékeny mediterrán területekre tehetők vissza, ahol jelentéssel bíró jeleket véstek agyagtáblákba. Ezeket a kép- és ékírásos táblákat csak az uralkodó osztálynak és a papságnak volt joga írni és olvasni. A legelső írásos emlékek vezető emberekről, törvényekről és adókról maradtak fenn. Ez az új médium hamar az érdeklődés középpontjába került, mivel nem volt kitéve természeti csapásoknak vagy betegségeknek. Az írásjeleket csak szűk réteg ismerte, így valószínű volt, hogy nem tudták elolvasni, ha ellenséges kézbe került. Az írás és olvasás képessége egy bizonyos fokú hatalmat jelentett. Így van ez ma is, az írni és olvasni tudás hatalmat jelent a tudományok felett, s e nélkül a modern társadalmakban szinte nem is lehet élni.

Lineáris adatfolyam és a kereszthivatkozás

Tekintsünk egy nyomtatásban megjelent könyvet: a szerző a mű megírásakor feltételezi, hogy az olvasó a könyvet az elejétől fogva végig olvassa, így annak szerkezete lineárisnak mondható. Amennyiben a szerző a mű adott szerkezeti egységében hivatkozik egy másik – általában a lineáris idősíkon már megismert – tartalmi egységre, adatra, akkor ezt kereszthivatkozásnak nevezzük.
A hipertext kifejezést Theodor H. Nelson alkotta meg a hatvanas években, melyet a következőképpen fogalmazott meg: “A hipertext alatt nem folyamatos írást értünk, hanem olyan szöveget, mely elágazik, és választási lehetőséget kínál az olvasónak, mely leginkább egy interaktív képernyőn olvasható. Általában kapcsoló elemekkel összekötött szövegdarabok soraként képzeljük el, melyek különböző útvonalakat biztosítanak az olvasónak.”

Adatáramlások

Hypertext és hypermédia

A hypertext olyan szöveges objektum, melyben kereszthivatkozások lehetnek. A hivatkozás kiindulópontját csomópontnak nevezzük, ide kapcsolódhatnak az egyes információegységek.
A hypermédia olyan multimédiás elem, melyben kereszthivatkozások lehetnek, és az egyes médiaelemek nem csak szövegesek, hanem hangot tartalmazó, álló-, és mozgóképi. Ezeket az egységeket csomópontoknak, az ezeket összekötő hivatkozásokat linkeknek nevezzük.
Ezek a fogalmak megszületésével új fejezet nyílt az információközlés világában, ugyanis megszületett a nem-lineáris információláncolás.

A hypertext olyan szöveges objektum, melyben kereszthivatkozások lehetnek. A hivatkozás kiindulópontját csomópontnak nevezzük, ide kapcsolódhatnak az egyes információegységek.

A hypermédia olyan multimédiás elem, melyben kereszthivatkozások lehetnek, és az egyes médiaelemek nem csak szövegesek, hanem hangot tartalmazó, álló-, és mozgóképi. Ezeket az egységeket csomópontoknak, az ezeket összekötő hivatkozásokat linkeknek nevezzük.