Digitális mozgóképi alapfogalmak

A multimédiaalkalmazás képi elemeit csoportosíthatjuk aszerint, hogy azok álló-, vagy mozgóképek. A mozgóképek a multimédiaalkalmazás legnagyobb feltűnést keltő elemei, ezért fontos szerepet játszanak az alkalmazás minőségében, és a felhasználói megértés elősegítésében. A mozgókép a legalkalmasabb elem a vizuális élmények visszaadására, különböző szituációk bemutatására.

A mozgóképeket két csoportra bonthatjuk, az animáció és a videó. Mindkettőre jellemző, hogy felbontható képi és hangi összetevőre, bár mozgóképnek nevezzük azon multimédiás elemeket is, melyekben nincsen hang. A hanggal rendelkező mozgóképek nagyobb erőforrást igényelnek, ezért ezek felhasználása nagy körültekintést igényel mind technikai szempontból, mind felhasználói szintű szükségszerűségből. A mozgóképek képi és hangi elemeinek nagyságcsökkentése fontos a multimédiaalkalmazás technikai korlátainak meghatározásában, szem előtt tartva a termék minőségének fenntartását.

A mozgóképi elemek ábrázolására és tárolására is jellemző az, ami az állóképi állományokra, miszerint léteznek különböző mozgókép-formátumok.
A legelterjedtebb az AVI és az MPEG szabványú formátum.

AVI – Audio Video Interleaved, a Video for Windows standard fájlformátuma. Digitalizált videoklippeket tartalmaz, többnyire 160*120 képpont belső felbontásban (a fájlok azonban más képnagyságot is támogatnak, például 192*144 vagy 320*240 képpontot), általában 256 színnel, valamint a hozzá tartozó, egyfajta WAV formátumú hanggal. Ezek a videoklippek lejátszhatók a „Médialejátszó”, egy OLE kompatibilis felhasználói program vagy más olyan szoftver segítségével, amely közvetlenül képes a megfelelő lejátszási rutinokkal Windows-ban kommunikálni.

MPG – Moving Pictures Experts Group működése alapelveiben hasonlít a JPEG formátuméhoz, vagyis a tömörítés során itt is kisméretű képblokkokra osztjuk a képet. A tömörítés viszont az egymást követő képkockákban a kis blokkok ismétlődésén alapul. Képzeljük el, hogy van öt folyamatos képkockánk. Ezeket egymás mögé helyezve és a képkockák csak egy darabját vizsgálva előfordulhat, hogy az a részlet az öt képkocka mindegyikében ugyanaz. Ekkor ezt a redundanciát máris megszüntethetjük, és ezt a technikát a képkockák többi részletére is alkalmazhatjuk, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ennek a technikának az alkalmazásával egy rendkívül tömör, az eredetihez képest nagyjából 26-szor kisebb MPEG állomány születik. Az MPEG annyira bevált szabvány lett, hogy a kábeltelevíziós adásokat is MPEG formátumban közvetítik: az adást a készítő cég egy távoli műholdra „lövi fel” MPEG-be átalakítva (Magyarország a valahol Észak-Afrika felett levő Amos műholdat használja). Onnan csak 2 méteres vagy nagyobb átmérőjű parabolaantennákkal lehet fogni a digitális adást, amelyet aztán a helyi kábeltársaság célszámítógépe dekódol, majd küldi a városi hálózatra, immár nézhető formában. Ez egy közepes költségvetésű módszer arra, hogy ne lehessen befogni a fizető csatornákat otthoni eszközökkel.