A belső látás
A szürrealizmus szabad ötletei válnak a legfőbb kifejezés-hordozóvá. Az asszociációs látás- és gondolkodásmód lesz a művészet meghatározó eleme. A szürrealizmus nagyhatású avantgárd irányzat a húszas évektől a negyvenes évekig. A legerőteljesebben a festészetben jelentkezett két változatban: az egyik fotografikusan naturalisztikus elemekből komponálta vízióit, (Dali) a másik viszont ősi, mitikus jelképekből alkotta meg kompozícióit. (Miro, Klee) Breton 1924-ben, az első szürrealista kiáltványban a pszichikai automatizmust nyilvánította alapvető alkotómódszernek. Ehhez járult a hallucináció, a vízió, az álom, a fél-éber képzettársítás művelése, a groteszk és az abszurd központi fogalommá változtatása. A szürrealisták saját belső forrásaikból merítettek, aprólékos gonddal örökítették meg az eseményeket, amelyekről tudták, hogy teljességgel lehetetlenek.
Az absztrakt művészet értelmezése
Az absztrakt művészet a tárgy nélküli művészetszembehelyezkedik az addig megszokott természethű ábrázolással. Lényege a tárgyszerű valóságtól való elvonatkoztatás. Habár a művészet fejlődése során már léteztek a tárgyiasságtól való elvonatkoztatások (természeti népek ábrázolása, görög geometrikus stílus, népművészet, stb.), mégis az absztrakt művészet kialakulása a 20. század fordulóján kezdődött, valahol az impresszionisták és a kubisták táján. Az absztrakt művészetben a vizuális elemek; vonalak, színek, formák, tér és a felületek önmagukban jelennek meg, nem utalva a világ jelenségeire. Az első világháború után a művészet minden területén megjelent az absztrakt ábrázolás (tipográfia, festészet, szobrászat, építészet, design, színházművészet stb.). Számtalan absztrakt stílus és csoport alakult ki: az absztrakt expresszionizmus, a Bauhaus, a minimal art, a szionizmus, a De Stijl irányzat stb.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
