Mitológia jelképek
Az őskori művészetből fennmaradt tárgyakban, az ősi mítoszokban, valamint a természeti népek kultúrájában ma is megfigyelhetők a mágikus, mitikus erővel felruházott szimbólumok. Céljuk egyrészt a szellemi hatalmakkal való kapcsolatteremtés, másrészt a környezetre való nagyobb befolyás gyakorlása. Legismertebb jelképei az unicornis/egyszarvú, főnix, griff, kentaur, nimfa, sellő, szfinx, szirén stb.
Vallási jelképek
Valamennyi nép alkalmazta vallása ábrázolási elemeként a jelképeket. A fény és a sötétség ősi szimbólumpár, amely egyaránt megjelenik Buddha, Jézus vagy a Mohamed tanításaiban.
Legjellegzetesebb keresztény szimbólumok a kereszt, galamb, oltár, templom, angyal, dicsfény/glória, apokalipszis, kígyó stb. A művészeti ábrázolásokban a szentekhez és alakjukhoz kapcsolódott tárgyi jelkép, például Szent Péterhez (aki mennyország kapujának őrzője is volt) a kulcs, vagy Szent Györgyhöz a sárkány.
Népművészeti jelképek
A mítoszok és vallások által létrehozott szimbólumokat a népművészet őrizte meg a legjobban. Sajnos mindezidáig nem készült olyan mű, mely összehasonlítaná az egyes kultúrák által használt jelképrendszereket. Az afrikai törzsek - éppúgy, mint az amerikaiak vagy ausztrálok - az egyszerű geometria jeleket, a mindennapi életben előforduló tárgyak és kifejezések vonalas rajzi megjelenítését alkalmazták. Ezeket leginkább a maszkokon és a testfestéseken figyelhetjük meg. A mai napig kifestetik magukat vagy maszkjukat egy-egy rítus, szertartás alkalmával. A legelterjedtebb jelképek, melyek szinte minden nép kultúrájában előfordulnak a szív, sátor, állatformák, emberábrázolás, virágformák és a mindennapi élethez közvetlenül kapcsolódó tárgyak ábrázolása.
A népművészet jel- és képvilágának összefonódása a mesékkel és mítoszokkal együttesen építik fel egy-egy közösség kultúráját. A kulturális örökség lényege, hogy a közösség minden tagja részt vesz ezeknek a jelképeknek a megalkotásában. A közös jelek, jelképek használatával válik egy csoport közösségé, ez teszi lehetővé az együttműködést.
Magyar paraszti díszítőművészet
A magyar népművészetben csakúgy, mint más népek esetében is a jelképek feloszthatók geometrikus, növényi és állati motívumokra. A magyar paraszti díszítőművészet javarészt növényi jellegű, bár van mértani és állati motívum is. A magyar díszítőművészet egyik jellegzetes megjelenési formája a ruházat volt. A díszesen kivarrt cifra szűr, a hímzett subák és népviseleti ruhák jellegzetesen magyar jellegűek. Ezek mellett azonban számos fafaragás és a ház körül használt eszközök maradtak ránk, gondoljunk csak a tulipános ládára vagy a fából készült, gazdagon díszített meregető edényekre. A néphagyományokhoz és szokásokhoz híven jelentek és jelennek meg napjainkban is a díszítőelemek a mézeskalácsokon és hímes tojásokon.
A növényi díszítést, ornamentikát főként virágok és levelek alkották. A magyar növényi ornamentika jellegzetes motívumai a krizantém, a rózsa, szegfű, tulipán, liliom és istenfa.
A magyar díszítésben előforduló állati motívumok a ló, medve, kecske, kutya, szarvas, páva és pávatoll, galamb, sárkány, griff és más vadállatok.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
