Az erősítő felépítése; kapcsolási rajz; áramköri elemek szerepe

Szükség van olyan erősítőkre is, amelyeknek átviteli sávja néhány Hz-től néhány száz esetleg néhány MHz-ig terjed. Az elektronikus voltmérők, oszcilloszkópok erősítői is ilyen erősítők.
A szélessávú erősítők is általában több fokozatból állnak és megkülönböztetünk bemeneti fokozatot, főerősítőt és teljesítményerősítőt.

A széles sáv értelmezése; átviteli görbe; frekvenciatartományok

Az erősítők sávszélességét, vagyis az erősítésnek a frekvenciafüggését a kapcsolásban szereplő áramköri elemek határozzák meg. Így fontos az alkalmazott tranzisztor határfrekvenciája, és a felhasznált kondenzátorok, valamint a szerelésből adódó parazita kapacitások jelenléte.
A felső határfrekvenciát elsősorban az alkalmazott erősítőelem (tranzisztor) úgynevezett tranzitfrekvenciája, az alsó határfrekvenciát az emitter és a csatolókondenzátor értékei szabják meg.

A széles sáv előállításának lehetősége; tranzisztor; tranzit frekvencia kiválasztása

Transzformátoros csatolás nem használható, mert jelentős torzítást okoz és reaktanciái korlátozzák a frekvenciasávot.
A szélessávú erősítőkben jelentős teljesítményerősítésre és nagy sávszélességre van szükség, ezért az ilyen erősítők minőségi jellemzője e két tényező szorzatával arányos.
Elvárásaink, hogy a felső határfrekvencia több száz kHz, esetleg pár MHz, míg az alsó határfrekvencia csak néhányszor tíz Hz, ezért a B sávszélesség:

Az erősítők sávszélességének növelésére lehetőség van közepes frekvencián, erősítés csökkenés nélkül is. Ezt úgy érjük el, hogy külső frekvenciafüggő elemeket alkalmazunk és megpróbáljuk kiegyenlíteni, kompenzálni a kis- és nagyfrekvenciás erősítéscsökkenést okozó elemek hatásait.
A sávszélesség növelésének ezt a módját kompenzálásnak nevezik.

Az erősítés frekvenciafüggését ábrázoló görbe.

Hangfrekvenciás, nagyfrekvenciás szélessáv, keskenysáv (hangolt körös).

Az a frekvencia, ahol az erősítés egyre csökken.