A szárcsa
A szárcsák tavaink, halastavaink, lassú sodrású folyóink gyakori madarai. Nádból, gyékényből épített fészkeikbe 7-10 tojást raknak. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után szüleikkel együtt „vízre szállnak”. Az éjszakákat azonban eleinte még a fészekben töltik. A szárcsák a vízinövények hajtásain kívül az ebihalakat, a halivadékot is elfogyasztják.
A búbos vöcsök
A búbos vöcskök is gyakori madaraink. Ősszel a Földközi-tenger partvidékére vonulnak, és csak márciusban érkeznek vissza hozzánk. Évente általában kétszer költenek, fiókáik fészekhagyók. A nagy mennyiségű hal és rovar mellett a búbos vöcsök csak kevés növényi eredetű táplálékot fogyaszt.
A búbos vöcsök utódgondozása
A vöcskök utódgondozásának jellegzetessége, hogy a szülők a még pelyhes, kicsiny fiókákat nem csak vezetgetik, de gyakran a hátukon is szállítják.
A pézsmapocok
A pézsmapocok eredeti hazája Észak-Amerika. Csak az Újvilág felfedezését követően került Európába. Ám itt is nagyon jól érezte magát, gyorsan elszaporodott. A pézsmapockok teste henger alakú, kiválóan úsznak. Mindenevő rágcsálók, járataikat a partfalakba ássák.