Tananyag választó:
Utak a mészkőhegy gyomrába - Magyarázat

Magyarázat

A karsztvíz a karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit), a gipsz és kősó repedéshálózatába kerülő csapadékvíz. A karsztvíz tehát a résvizek egyik, kőzetminőséghez kötött típusa. (A résvizek nagy része karsztvíz.)
A karbonátos kőzetekben levő rések, repedések, üregek összeköttetésben vannak egymással, így például egy mészkőhegység belseje leginkább egy nagy ementáli sajt belsejéhez hasonlatos. Éppen ezért a mélybe jutó vizek nem egymástól elszigetelten halmozódnak fel, hanem összefüggő víztömeget alkotnak, amely meghatározott mélységben húzódik a felszín alatt (karsztvízszint).
A mészkőre jellemző mállási típus az oldódás. A mészkő oldódása nem „tiszta”, hanem savas vízben történik. A mészkővidékre hulló csapadékvíz átszivárog a mészkőfelszínt borító talajtakarón, amely a benne lévő élőlények anyagcsere-tevékenységei (pl. légzés) miatt igen gazdag szén-dioxidban. A talaj szén-dioxid-tartalma a légköri szén-dioxid-koncentrációnak sokszorosa. A csapadékvíz és a szén-dioxid molekulák reakcióba lépnek egymással és szénsav keletkezik.
Az így létrejövő szénsavas víz már hatékonyabban képes oldani a mészkövet, mint a „tiszta” víz. A kalcium-karbonát molekulákkal reakcióba lépve kalcium-hidrokarbonát keletkezik belőle
A kalcium-karbonát szilárd halmazállapotával ellentétben a kalcium-hidrokarbonát folyékony. A kalcium-hidrokarbonát nem más, mint az elmállott mész, amelyet a továbbiakban leszivárgó vizek egyre jobban kimosnak a kőzetből. A mészkőben levő repedések így egyre inkább kitágulnak, sőt újabb üregek, járatok jönnek létre. Ezek a repedések egyre inkább elnyelik a csapadékvizet, ez az oka annak, hogy a mészkőhegységek felszíne gyakran igen szegény felszíni vízfolyásokban.


Kapcsolódó információk: