Tananyag választó:
A tengerek és a Hold kölcsönhatása - Magyarázat

Magyarázat

Régi megfigyelés, hogy a dagályhullám tetőzése nem sokkal a Hold delelése után következik be. Ezért az apály-dagály jelenségét már régóta kapcsolatba hozzák a Hold Föld körüli keringésével. E szerint a tengerjárást részben a Hold tömegvonzása idézi elő. De mi az oka annak, hogy a dagály nem csupán a földi óceánok Hold felé néző oldalán, hanem az azzal átellenes oldalon is bekövetkezik?
Föld és a Hold egymás körül keringenek. A keringés a Föld–Hold-rendszer (amely a Hold nagy mérete és tömege miatt kettős bolygórendszernek is tekinthető) közös tömegközéppontja körül történik. E tömegközéppont bolygónk nagyobb tömege miatt a Föld testében van. A keringő mozgás miatt centrifugális erő lép fel, amely a tömegközépponttól legtávolabb a legnagyobb mértékű. E centrifugális erő hatására a tengerek és óceánok vize a Holddal átellenes oldalon is felpúpozódik, így egy második dagálykúp alakul ki.
Mindezek következtében a tengerjárás 6 órás ciklusú. A Földön egyidőben két helyen van dagálykúp, amelyek a Föld forgása miatt folyamatosan végigvonulnak a Világtenger vizein. Az egyes magasvizek és kisvizek között mintegy 6 óra, a magasvizek és következő kisvizek között újabb 6 óra telik el. Így két magasvíz beállása között 12 óra az időbeni különbség.
A Nap tömegvonzása is módosíthatja a tengerjárást: hol felerősíti, hol pedig lecsökkenti a Hold árkeltő hatásait. Ha a Nap és a Hold egyirányban állnak a Földhöz képest (újhold idején), akkor a Nap felé eső dagálymagasság nagyobb lesz, mert a Nap tömegvonzása „segít” a Holdnak. Ez az ún. szökőár. Ha viszont a Nap és Hold egymáshoz és a Földhöz képest derékszögben állnak (azaz első negyed és utolsó negyed esetén), akkor csökkentik egymás hatását, így egyik dagálykúp sem tud normálisan kifejlődni: a dagálymagasság kicsi lesz. Ezt nevezzük vakárnak.


Kapcsolódó információk: