A parti-tavi szél
A magas, illetve az alacsony légnyomás majdnem mindig a hőmérséklet függvénye. A felmelegedő levegő részecskéi gyorsabb hőmozgást végeznek, ezért a levegő kitágul. Kitágulása miatt megritkul, ezért könnyebb lesz. Ha pedig könnyebb lesz, felszáll. A felszálló levegő helyén „levegőhiány” marad, ezért ott alacsony a légnyomás.
A szomszédos magas légnyomású helye
kről utánpótlás érkezik ide, azaz levegő áramlik erre az alacsony nyomású területre.
Jó példa erre a parti–tavi szél kialakulása.
A napsugarak a szárazföldeket gyorsabban fel tudják melegíteni, a vizeket lassabban. Ennek a szárazföld és a vizek eltérő fajhője az oka. A fajhő az a hőmennyiség, amely egy adott anyag egységnyi tömegének 1 °C-kal való felmelegítéséhez szükséges. A víz 1 °C-kal való felmelegítéséhez több energia kell, tehát fajhője nagyobb. A gyorsabban felmelegedő szárazföldek hosszúhullámú hőkibocsátása miatt a szárazföldek felett a levegő hőmérséklete nappal magasabb. Magasabb hőmérséklete miatt könnyebbé válik, ezért felszáll, alacsony nyomású területet hagyva hátra. Ide áramlik a víz felett kevésbé felmelegedett, ezért nagyobb nyomású levegő.
Napnyugta után a helyzet megfordul, mert a víz ekkor „adja vissza” a napközben elnyelt hőt. A víz nagyobb fajhője miatt ugyanis nemcsak felmelegedése, de lehűlése is nehézkesebb.
A szél
A szelet irányával és nagyságával jellemezzük. A szél iránya mindig az, ahonnan fúj. Az irányt égtájakkal adjuk meg. A meteorológiában angol nyelvű rövidítést, illetve szögfokokat használnak.
A szél erősségét sebességével határozzuk meg. Mértékegységnek kilométer/órát (km/h) vagy méter/másodpercet (m/s) használunk. A szél nagysága igen változatos: a lenge szellőtől a pusztító forgószelekig terjed. A szélerősség–skálát Sir Francis Beaufort admirális készítette el a XIX. században.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
