Tananyag választó:
Sárfalvi Béla
Eszköztár:

Humanizmus: ez a fogalom oktató és tudományos kutató tevékenységének vezérmotívuma volt. Témaválasztásában - midőn az Alföld mezőgazdaságával, hazánk népesség- és településföldrajzával, az oktatás területi kérdéseivel, a világgazdaság kihívásaival foglalkozott, vagy egyetemi és gimnáziumi tankönyveket írt - mindig kitapintható volt fogékonysága az emberek életét érintő problémák iránt. Számos tudományos, közéleti feladatot végzett, nem volt szakterületünkön olyan miniszteriális, akadémiai vagy egyetemi bizottság, amelynek rövidebb-hosszabb ideig tagja vagy tisztségviselője ne lett volna. Széles látókörét, emberismeretét, logikus érveit és kompromisszumkészségét a legkülönbözőbb fórumokon igyekezett a geográfia, és általában véve a közoktatás, közművelődés javára kamatoztatni. Az ELTE történelem-földrajz szakos tanári diplomájának megszerzése után 1950-ben az egyetemi Földrajzi Intézet tanársegéde lett. Tudományos pályája 1953-tól az MTA Földrajztudományi Kutató Csoportjában (később: Intézetében) bontakozott ki. 1967-től 1990-ig a Regionális Földrajzi Tanszék, valamint 1981-től 1992-ig a Földrajzi Tanszékcsoport vezetője volt. 1988-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. Jelentősebb művei: A Föld és az ember (Bp., 1964); A mezőgazdasági népesség csökkenése Magyarországon (Bp., 1965); Magyarország népességföldrajza (Bp., 1991); társszerzőkkel egyetemi és főiskolai tankönyvek, pl. Amerika gazdaságföldrajza (Bp., 1987); Ázsia, Ausztrália és Óceánia (Bp., 1988); Európa regionális földrajza (Bp., 1994, 2000).