Tananyag választó:
A visegrádi királyi palota
Eszköztár:
A visegrádi királyi palota 14. századi kiállítása 1.

Emlék

Megnevezés: Királyi palota

Anyaga:

Típusa: Palota

Stílusa: Gótikus

Kora: 14-15. század

Rövid leírás: Északkeleti palota, 14. századi kiállítás.

Település

Típusa: Város

Ország: Magyarország

Település: Visegrád

Részletek

Leírás, jellegzetességek: Mikor 1323-ban I. Károly udvarát Visegrádra költöztette a település hirtelen fejlődésnek indult. A későbbi királyi palota területén, az egykori faházak helyére ekkor egy utca épült két oldalán nemesi kúriákkal. Az északkeleti oldalon egy kőfallal kerített nagy faház, a délkeleti részen két kisebb emeletes kő és egy földszintes faház, az északnyugati részen pedig egy hatalmas emeletes kőház készült. Ezek közül az egyik lehetett az a királyi ház, ahol 1330-ban Zach Felicián sikertelen merényletet kísérelt meg az uralkodó és családja ellen. A királyi palota északnyugati része alatt egy 30x15 m-es emeletes kőház került elő. A házat sövénykerítés övezte. A földszinten két ajtaja volt, a főbejárat a hosszoldal közepén az utcára nyílott. Az alsó szint egyetlen tér volt, amelynek famennyezetét két faoszlopsor tartotta. Az emeleti lakószobákat fűtő hypocaustumok kemencéi is a földszint két sarkában helyezkedtek el. Az emeleti lakószobák között egy nagyobb kandallóval fűtött terem is lehetett. A ház ajtajait, ablakait egyszerű, élszedett kőkeretekkel látták el. A hegyoldal teraszára építve két kisméretű, emeletes kőház és kissé lejjebb egy faház maradványai kerültek elő. Az északi kőház egyik termét félig a hegy sziklájából vésték ki. A sziklafal megőrizte egykori fafödémjének és kandallójának nyomait is. A másik ház szintenként két szobából állt. Az egyiket hypocaustum, a másikat kandalló fűtötte. A szobák között épült a lépcsőház. A faháznak csak azt a sarkát ismerjük, ahol patkó alaprajzú szemeskályhája állt. Fennmaradtak a talpgerendák nyomai és a vörösre festett habarcspadló is.Az északnyugati részen álló nagyméretű udvarházat lakói hamar elhagyták. Ebbe az üresen álló épületbe költözött be az 1340-es években egy legalább 26 kőfaragóból álló építőműhely, amely a szomszédos udvarház területén egy templomot kezdtek építeni. A ház bejáratai mellé fából nyitott kőfaragószíneket emeltek. A tervezett templom a kései klasszikus gótika egyik legpompásabb magyarországi műve lett volna, ám a királyi udvar 1347-es elköltözése miatt az építkezés abbamaradt, és a már kifaragott köveket a műhelyben hagyták. 1355-ben a király visszaköltözött Visegrádra, és hozzáfogott a palota kiépítéséhez. Megszüntették a korábbi utcát, a félbemaradt templomot pedig már nem fejezték be, a kőfaragópáholy épületét lebontották, a félkész faragványokat alapozásokba építették be. A palota egyik épülete az északkeleti udvarházból épült ki, ehhez délről egy új, alápincézett épületrészt csatoltak. A mai palota délnyugati részén is készült egy új palotaépület, amihez a kápolna csatlakozott. E későbbi említésekből ismert kápolna talán azonos az 1366 körül elkészült Szűz Mária palotakápolnával. 1355-re a pénzverőkamarát a városba költöztették. Talán ennek épülete a déli palota alatt feltárt épület. Ez a téglalap alaprajzú, 12x32 m-es ház követi a visegrádi nemesi udvarházak típusát. Pincegádora a hosszoldal közepén nyílott, az emeletre felvezető külső lépcsőt a délnyugati sarokba helyezték el. A kéthelyiséges, kőfalu pince felett favázszerkezetes, kéthelyiséges emelet lehetett. Mivel a hegyoldalba építették, az emelet mögé kő támfalat raktak, ami máig megőrizte a favázszerkezet lenyomatát. Az egyik teremben nagyméretű fémolvasztó kemencét építettek.