Kr.e. VIII-VI. században létrejövő társadalmi, vagyoni különbségek növekedése miatt a görögök újabb és újabb területeket foglaltak el a Földközi- és Fekete-tenger partvidékén. Az itt létrehozott városokkal és telepekkel gazdasági kapcsolatot építettek ki, ill. az anyapolis területéről kivándoroltak az ott már egzisztenciát maguknak teremteni nem tudó emberek. A gyarmatosítás következtében megerősödött a démosz befolyása a görög polisokban.

Más néven zsarnokság. A görög poliszok egy részében az arisztokrácia hatalmának csökkenése vagy az anarchiába jutó népuralom erőszakos felszámolásának következtében kialakult zsarnokuralom.

Olyan köztársaság, amelyben a vezető réteg az - általában földbirtokos, vagy a földbirtokosokkal összeházasodó ipari és kereskedő - arisztokrácia. Az arisztokratikus köztársaságban úgy határozzák meg a szavazati jogokat, hogy a vagyonos rétegek akarata érvényesüljön.

Spártát a Peloponnészosz félszigetre beözönlő dórok alapították, leigázva az ott élő akhájokat (Kr. e. 11. század). A görögség egyik központja, legjelentősebb polisza lett.

(Kr. e. 460 k. - Kr.e. 395 k.) Athéni történetíró. A peloponnészoszi háborúban mint sztratégosz szolgált, így közvetlen tapasztalatokat szerzett a hadi eseményekről. Katonai kudarcai miatt húsz évre száműzték, így birtokára visszavonulva kezdte el írni a peloponnészoszi háború történetét. Hérodotosztól eltérően ő már tudományos módszerekkel dolgozott: tényeken alapultak megállapításai, gyűjtötte és rendszerezte azokat, rendszeresen élt forráskritikával, és nem hivatkozott az isteni beavatkozásra

Az ókori Hellász egyik legjelentősebb polisza. Attika központja, a iónok legjelentősebb városa.

A társadalmi függőség egyik formája az ókorban. Ha az adósságát a szabad nem tudta visszafizetni, akkor vagy ő vagy valamelyik családtagja elveszítette a szabadságát, munkájával kellett törlesztenie.

A görög gyarmatosítás eredményeképp a földbirtokos születési arisztokrácia mellett egyre nagyobb gazdasági jelentőségre tett szert az iparos és kereskedő réteg. Az archaikus korban (Kr. e. 750–492) igyekezett gazdasági szerepének megfelelő megfelelő politikai szerepet is vállalni, de ebbéli törekvéseit gátolta az arisztokrácia. A születési arisztokráciával szembeni küzdelemben az iparos és kereskedő réteg szövetségese lett a nagybirtok által szorongatott parasztság, s együtt alkották a köznépet, a démoszt. Mintegy két évszázados küzdelem folyamán sikerült a politikai hatalmat egyes poliszokban magukhoz ragadniuk. Nagyban hozzájárult a jogok kivívásához a hoplita harcmodor, hiszen a démosz tagjainak katonai szerepe egyre fontosabbá vált a korábbi arisztokratikus lovas harcmodorral szemben. Katonai jelentőségükre hivatkozva joggal várhatták el a politikai egyenjogúság biztosítását. A démosz a Kr. e. 6. században az athéni poliszban közigazgatási egységet is jelentett.

Spártában jellemző ez az uralmi rendszer. Békében főpapi teendőket láttak el, illetve kisebb bírói és közigazgatási ügyekkel is foglalkoztak, legfőbb feladatuk azonban a hadvezetés volt. Ellátásukat a királyi birtokok jövedelmei, a hadizsákmányból járó külön rész, a közköltségen alapuló étkeztetésük /a közétkeztetésen pl. dupla adagot kaptak/ biztosította. Legfőbb feladatuk a hadvezetés volt.

Tisztviselő az ókori Spártában. Évente választotta az 5 ephoroszt az apella a 30 év feletti férfiak közül. Hatáskörükbe tartozott a külpolitika, a hadvezérré kinevezett uralkodó ellenőrzése, az életrend és nevelés előírásának betartása, törvénysértés miatt a tisztviselők felelősségre vonása és eltávolítása. Még a királyokat is beszámoltathatták, s mulasztásuk esetén megbüntetésükre is javaslatot tehettek, sőt a királyok előttük esküdtek fel havonta az alkotmány tiszteletben tartására. Ügyeltek arra, hogy se a királyok, se a geruszia, se az apella ne tehessen szert döntő politikai túlsúlyra.

A görög történetírók a spártai alkotmány és társadalmi berendezkedés létrehozójának tartották, de hogy valós személy volt-e, az mai napig történészi viták tárgya.

Más néven körüllakó. A teljes jogú spártaiak irányítása alatt álló, Spártát körülvevő települések személyileg szabad, de politikai jogokban nem részesülő lakói. Mezőgazdasági és és ipari tevékenységet folytattak, ami után adózniuk kellett, de katonai segédnépként a háborúkban is részt vettek.

A Spártába költöző dórok által leigázott bennszülött akhájok, akik állami tulajdonban lévő rabszolgák lettek. Ők művelték meg a földparcellákat, a földdel együtt sorsolták ki őket, ezért nem lehetett őket áruba bocsátani.

Vagyoni cenzuson alapuló államrend az ókori Hellászban. Bár a Kr. e. 7. századtól kialakulóban volt Athénban a timokratikus berendezkedés, Szolón arkhónsága idején, Kr.e. 594 –ben kötötték a politikai jogokat és a honvédelmi kötelezettségeket évi jövedelemhez. Szolón a pénzbeli (ingó) jövedelem alapján osztotta négy vagyoni osztályba Attika lakosságát. A timokratikus rendszer megszűnését a türannisz, s még inkább a kleiszthenészi reformok jelentették Kr. e. 508-ban.

A teljes jogú polgárokat megillető politikai, személyi és gazdasági jogok összessége. Ennek a jognak a tartalma országonként és koronként eltér.

Athénban az állami életet egy évig irányító, majd pozíciójukról leköszönő arkhónok a tisztviselők ellenőrzéséről és felelősségre vonásáról döntő Areioszpagosz tanácsának lettek tagjai. A testület onnan kapta a nevét, hogy Arész hadisten dombján tartották tanácskozásaikat. Az areioszpagosz befolyása Kr.e. 462-től jelentősen csökkent, hiszen ellenőrző szerepét a népgyűlés vette át. (Bírói feladatainak jelentős része már Szolón intézkedései következtében a héliaiára szállt.)

Döntéshozó szerv, amit az ókori Athénban ekklésziának, Spártában apellának, Rómában comitiának neveztek. A germán és szláv törzsek is ismerték ezt a szervezetet, a szabad férfiak vettek benne részt, itt választották meg a vezetőket, döntöttek háborúról.

Szolón egyik intézkedése Kr.e. 594-ben, egyrészt az adósságok elengedését, a zálogba adott földek tehermentesítését jelentette, másrészt pedig azok felszabadítását, akik saját személyi szabadságukat adták zálogba vagy adták el, vagyis kényszerűségből vállalták a rabszolgasorsot. Azokat az athéni polgárokat, akiket külföldre adtak el rabszolgának, az állam megpróbálta visszavásárolni.

Más néven osztrakiszmosz. A hagyomány Kleiszthenész reformjai közé sorolja, de valószínűbb, hogy Themisztoklész használta először politikai céljai elérésére. Minden évben megkérdezték a népgyűlést, hogy tartsanak-e cserépszavazást, mert valamely polgár túlságosan nagy befolyásra, hatalomra tett szert. Ha a leadott szavazatok száma elérte a hatezret, akkor a legtöbb szavazatot elérő polgárt tíz évre száműzték Attikából, de vagyonától és polgárjogától nem fosztották meg. A cserépszavazás nem büntető, hanem megelőző intézkedés volt, ugyanis lehetetlenné tette az egyszemélyi uralom kialakulását (legalábbis intézményesült formában nem kerülhetett erre sor). A gyakorlatban azonban gyakran a politikai küzdelmek eldöntésére használták fel, s Athén legjelentősebb politikusainak karrierje legtöbbször száműzetéssel ért véget (pl. Miltiadész, Themisztoklész, stb.)

A demokrácia szinonímájaként használták az ókori Athénban. A polgárok jogegyenlőségét jelentette, tehát nem a vagyon nagyságától függött az, hogy ki tölthetett be valamilyen pozíciót.

Kleiszthenész reformjait követően a népgyűlés mellett Attika legfőbb hatalmi szerve. A bulé nem ülésezett állandóan, csak a polisz kormányának tekinthető prütannisz tagjai üléseztek naponta, s tárgyalták meg az aktuális ügyeket. Kiírta a népgyűléseket, előkészítette a népgyűlési határozatokat, és végre is hajtatta ezeket, ellátta a diplomáciai feladatokat, államközi szerződéseket kötött, felügyelte a pénzügyeket, irányította a vallási ünnepeket és a középítkezéseket.

Olyan ítélkező testület, amely hivatásos és nem hivatásos bírókból áll. A nem hivatásos bírók joga a bűnösség eldöntése, a hivatásos bíró pedig ennek alapján ítél a bűnös büntetésének mértékéről.

Kr.e. 7. században élt athéni politikus, Kr.e. 621-ben az ő vezetésével került sor a törvények írásba foglalására.

Alaptörvény, amely tartalmazza egy adott állam társadalmi és államrendjét, szabályozza a választások lebonyolítását, az államigazgatás rendszerét, szerveit, az állampolgári jogokat és kötelességeket.