Más néven Anatólia. Félsziget a Földközi-tenger keleti medencéjében, a mai Törökország területén.

Eredetileg az akhájok által alapított város a Peloponnészosz-félszigeten. A Kr.e. 13. században a róla elnevezett mükénei kor legjelentősebb központja volt, de a dór vándorlás során elpusztult.

A krétai vallási szertartások egyik legfontosabbja a bikaistenség tisztelete, ennek emlékét őrzi a Minotaurosz legendája is.

A Spártába költöző dórok által leigázott bennszülött akhájok, akik állami tulajdonban lévő rabszolgák lettek. Ők művelték meg a földparcellákat, a földdel együtt sorsolták ki őket, ezért nem lehetett őket áruba bocsátani.

Döntéshozó szerv, amit az ókori Athénban ekklésziának, Spártában apellának, Rómában comitiának neveztek. A germán és szláv törzsek is ismerték ezt a szervezetet, a szabad férfiak vettek benne részt, itt választották meg a vezetőket, döntöttek háborúról.

A görög történetírók a spártai alkotmány és társadalmi berendezkedés létrehozójának tartották, de hogy valós személy volt-e, az mai napig történészi viták tárgya.

Olyan ítélkező testület, amely hivatásos és nem hivatásos bírókból áll. A nem hivatásos bírók joga a bűnösség eldöntése, a hivatásos bíró pedig ennek alapján ítél a bűnös büntetésének mértékéről.

(Kr. e. 638 k. – Kr. e. 558 k.) ókori athéni költő és államférfi. Előkelő származása ellenére kereskedelemmel foglalkozott. A korabeli hagyomány szerint Szalamisz című elégiája és népgyűlésbeli felszólalásának hatására választották meg arkhónná Kr.e. 594-ben. Intézkedéseivel a démosz gazdaságilag egyre jelentősebb szerepet játszó rétegének kívánt nagyobb politikai szerepet biztosítani, de a szegényeknek is kedvezett. Eltörölte az adósrabszolgaságot, pénzügyi reformjaival pedig támogatta a város további fejlődését. Nevéhez kötődik Attika lakosságának vagyon szerinti beosztása, ami a politikai jogok és a katonai szolgálat alapját jelentette. Az antik hagyomány a hét bölcs között tartotta számon.

Más néven körüllakó. A teljes jogú spártaiak irányítása alatt álló, Spártát körülvevő települések személyileg szabad, de politikai jogokban nem részesülő lakói. Mezőgazdasági és és ipari tevékenységet folytattak, ami után adózniuk kellett, de katonai segédnépként a háborúkban is részt vettek.

Görög törzs, Hellász középső részén, Kisázsia nyugati partján és a környező szigeteken. Legjelentősebb városállamuk Athén volt.

Kleiszthenész reformjait követően a népgyűlés mellett Attika legfőbb hatalmi szerve. A bulé nem ülésezett állandóan, csak a polisz kormányának tekinthető prütannisz tagjai üléseztek naponta, s tárgyalták meg az aktuális ügyeket. Kiírta a népgyűléseket, előkészítette a népgyűlési határozatokat, és végre is hajtatta ezeket, ellátta a diplomáciai feladatokat, államközi szerződéseket kötött, felügyelte a pénzügyeket, irányította a vallási ünnepeket és a középítkezéseket.

Vagyoni cenzuson alapuló államrend az ókori Hellászban. Bár a Kr. e. 7. századtól kialakulóban volt Athénban a timokratikus berendezkedés, Szolón arkhónsága idején, Kr.e. 594 –ben kötötték a politikai jogokat és a honvédelmi kötelezettségeket évi jövedelemhez. Szolón a pénzbeli (ingó) jövedelem alapján osztotta négy vagyoni osztályba Attika lakosságát. A timokratikus rendszer megszűnését a türannisz, s még inkább a kleiszthenészi reformok jelentették Kr. e. 508-ban.

A demokrácia szinonímájaként használták az ókori Athénban. A polgárok jogegyenlőségét jelentette, tehát nem a vagyon nagyságától függött az, hogy ki tölthetett be valamilyen pozíciót.

Tisztviselő az ókori Spártában. Évente választotta az 5 ephoroszt az apella a 30 év feletti férfiak közül. Hatáskörükbe tartozott a külpolitika, a hadvezérré kinevezett uralkodó ellenőrzése, az életrend és nevelés előírásának betartása, törvénysértés miatt a tisztviselők felelősségre vonása és eltávolítása. Még a királyokat is beszámoltathatták, s mulasztásuk esetén megbüntetésükre is javaslatot tehettek, sőt a királyok előttük esküdtek fel havonta az alkotmány tiszteletben tartására. Ügyeltek arra, hogy se a királyok, se a geruszia, se az apella ne tehessen szert döntő politikai túlsúlyra.

Görögországban a Peloponészosz északi részén található kikötőváros.

(kb. Kr. e. 63- kb. Kr. u. 19) görög történész és földrajztudós a Fekete-tenger vidékéről származott. 17 könyvből álló Geografika című művében a Földközi-tenger medencéjét mutatja be, a természeti adottságoktól az ott élő népek szokásaiig.

A társadalmi függőség egyik formája az ókorban. Ha az adósságát a szabad nem tudta visszafizetni, akkor vagy ő vagy valamelyik családtagja elveszítette a szabadságát, munkájával kellett törlesztenie.

Alaptörvény, amely tartalmazza egy adott állam társadalmi és államrendjét, szabályozza a választások lebonyolítását, az államigazgatás rendszerét, szerveit, az állampolgári jogokat és kötelességeket.

A világ legelterjedtebb nyelvcsoportja, a Föld lakosságának több mint fele ehhez a nyelvcsaládhoz tartozó nyelven beszél. (pl. latin nyelvek, szláv nyelvek, germán nyelvek, ind nyelvek, iráni nyelvek, stb.)

Görög istennő, Zeusz leánya. A bölcsesség, a tudományok, a kézművesség, az igazságosság, a jog istennője, Athén védelmezője. A hagyomány szerint apja, Zeusz fejéből pattant ki, de ez nem jelenti, hogy ne lett volna anyja, csak Zeusz egyszer dühében lenyelte az állapotos asszonyt. Athénét mindig karddal és lándzsával, fején sisakkal ábrázolták, szent állata a bagoly.

A görögség egy államban való egyesítését célul kitűző mozgalom, ami nemcsak az ókorban játszott szerepet, hanem az 1821–1829 között zajló görög szabadságharc egyik vezető jelszava is ez lett.

(Kr.e. 519 k. - Kr.e. 465) Perzsa nagykirály, aki apjához, I. Dareioszhoz hasonlóan a görög területeket akarta meghódítani. Kr.e. 480-ban indított hadjárata több részgyőzelem ellenére is kudarccal zárult (szalamiszi csata), visszavonuló seregét teljesen megsemmisítették a görögök.

Athén vezetésével működő perzsaellenes szövetség, Kr. e. 478–477 telén szervezték meg. Katonákon kívül a nagyobb poliszok /pl.Leszbosz, Khiosz, Szamosz/ hadihajókat szereltek fel, a kisebbek pedig pénzbeli hozzájárulást fizettek évente a a déloszi Apollón-templomban működő kincstárba. A szövetségi gyűlés is itt ülésezett. Minden tagállamnak egy szavazata volt, de a gyűlés és Athén egybehangzó döntése kellett egy-egy politikai vagy katonai ügy intézéséhez. A főparancsnok és kincstáros mindig athéni volt. Kr. e. 454-ben a szövetség kincstárát áthelyezték a "biztonságosabb" Athénba. Ez egyúttal lehetővé tette azt is, hogy pénzügyileg Athén irányítása érvényesüljön a szövetségen belül. Végül a peloponnészoszi háborúban vereséget szenvedő Athénnak a békében le kellett mondania a déloszi szövetség fenntartásáról, azt fel kellett oszlatnia, s csak 12 hajót tarthatott meg.

Hegy Görögországban, a görög vallásban az istenek lakóhelye.

Kr. e. 550 táján Spárta egy nagy, főként peloponnészoszi poliszokból álló, általa irányított államszövetséget hozott létre. Ezek a poliszok békében teljes önállóságot élveztek, de háború esetén katonai segítséget nyújtottak egymásnak - leginkább Spártának.

(Kr.e. 550 k. -Kr.e. 489) Athéni hadvezér, politikus. Sztratégoszként ő vezette a Marathónnal Kr.e. 490-ben a perzsákkal sikeresen szembeszálló athéni hadsereget.

A görög mitológiában a tengerek, óceánok istene.

A görög főistenek egyike, Zeusz fia. A zene, a jóslás és a költészet istene, akit gyakran kapcsolnak össze a ragyogó nappal.

(Kr.e. 525 k. - Kr.e. 459 k.) Athéni politikus, hadvezér. Ő vezette az első perzsa támadások visszeverése után az athéni flotta megépítését, majd a szalamiszi csatában, Kr.e. 480-ban az ő irányításával győztek is a perzsák felett.

Kr.e. 5. században élt spártai király, aki 300 harcosával mártírhalált halt a perzsákkal vívott harcban a Thermopülai-szorosnál.

Attika jelentős városa, ezüstbányák működtek itt. Ezek a bányán az athéni állam tulajdonában voltak, de a művelés jogát bérbe lehetett venni.

Más néven tamias. Athénban phülénként egy kincstárnokot sorsoltak a legvagyonosabbak, azaz az ötszázmérősök közül. Erre részben azért volt szükség, hogy kisebb valószínűséggel lehessen megvesztegetni őket és az anyagi felelősséget is vállalhassák, másrészt pedig a tamiasok nem kaptak napidíjat. A Kr. e. 4. századtól kezdve a templomi mellett világi kincstárak is voltak (pl. hadipénztár).

A hellén kultúra és civilizáció fénykora, a Kr.e. 6-4. században. Legjelentősebb központja Athén volt.

Az ókori görög és római mitológia szerint az a kor, amelyben az emberek még boldogan, gondtalanul éltek, az örök béke és tavasz kora volt ez. Átvitt értelemben a fellendülés, a fejlődés, a béke kora.

Az athéni Akropoliszon álló templom, amit Pallasz Athénének emeltek.

Ókori súly- és pénzegység.

Színdarabok előadására szolgáló építmény. A modern korban fedett, az ókorban, a középkorban és a kora újkorban azonban nyitott volt. Funkcionálisan két fő része van: a színjátéknak teret adó színpad és a nézőtér. Az első színházakat a görögök építették, ahol Dionüszosz tiszteletére rendeztek előadásokat.

Periklész vezette be az ókori Athénban a napidíj fizetését, hogy a szegényebb rétegek is részt vehessenek az államügyek intézésében, a heliaia munkájában.

Az ókori Hellász poliszainak főtere, a piacok, a népgyűlések, a törvénykezés és a katonai gyülekezés helyszíne volt. A polisz méretétől, gazdagságától függően díszített középületekkel, szentélyekkel és oszlopcsarnokokkal vették körbe.

Kr.e. 500-430 körül élt athéni görög szobrász, az ókor egyik legnagyobb művésze. Nem maradt ránk eredeti műve, csak római másolatok és leírások maradtak fenn az alkotásairól. Leghíresebb szobra az ókori világ 7 csodájának egyike, az olimpiai Zeusz-szobor.

Más néven szónoklattan. A szónoki beszéd ill. szöveg megalkotásának, előadásának módjával foglalkozó elméleti és gyakorlati tudomány.

(Kr. e. 570 k. - Kr.e. 500 k. ) Görög filozófus és matematikus. Szamosz szigetén született, majd élete során bejárta az akkori világot - többek között Thálészhoz hasonlóan - egyiptomi papoktól is tanult. Végül Dél-Itáliában alapított iskolát. Arkhéja a szám volt.

Filozófiai fogalom. Platón tanításai szerint az örökké létező változatlan mintaképek. Descartes fogalomhasználatában azonban mindaz idea, amire az ember gondol.

(Kr. e. 384 – Kr. e. 322) A klasszikus kori görög filozófia és tudomány egyik legjelentősebb alakja. Arisztotelész húsz esztendőn keresztül volt az Akadémia, Platón iskolájának hallgatója Athénben. II. Philipposz kérésére fiát, Nagy Sándort nevelte. Plutarkhosz szerint kezdetben Alexandrosz nem kevésbé szerette mesterét, mint az apját, később azonban bizalmatlan lett iránta, eltávolodott tőle. Arisztotelész Kr.e. 335-ben megalapította iskoláját a Lükeiont. (Lyceum)

(Kr. e. 483 körül - Kr. e. 423) görög filozófus. Négyelemes kozmogóniát épített fel. Négy elem, a víz, a levegő, a tűz és a föld keveredéséből tételezi fel a világmindenséget, s a keveredés változó arányait és mozgását az ugyancsak anyagi eredetű Szeretet és Viszály határozzák meg.

Tudományos intézetek összefoglaló neve, melyek közül az elsőt Platón alapította Kr.e. 385-ben (Kr.u. 529-ig állt fenn). Az iskola Athéntól néhány kilométerre, a görög történelemben jelentős szerepet játszó személyiségek sírjával szegélyezett út mentén működött, s nevét onnan kapta, hogy egy Akadémosz nevű heroszról elnevezett liget közelében épült.

A Kr. e. 5. században kialakult filozófiai irányzat követője, aki az emberi kapcsolatokat, viszonyokat és gondolatokat vizsgálta elsősorban, s nem a természet leírására törekedett. Egyik jeles szofista Prótagorasz, aki szerint minden dolog mértéke az ember.

A hellenisztikus államok közül Szíria uralkodói, nevüket a dinasztiaalapítóról Szeleukoszról kapták.

Szíria egyik legjelentősebb városa, a Közel-Kelet fő kereskedelmi útjai keresztezik itt egymást.

Az idegen kultúrák elgörögösödése, azaz az a folyamat, amelyben a görög kultúra, művészet, tudomány, a görögök tapasztalatai, nyelve, illemszabályai, esetenként vallásuk egyre fokozottabban járja át a korabeli világot, annak kultúráját. Ez a hatás akkor sem szűnt meg, amikor egyes görög területek, mint pl. Makedónia, Akhaia római provinciává váltak. Másrészt azonban a hatás kölcsönös: az idegen (barbár) világ, főként az ókori Kelet is hatott a hellén kultúrára. A hellenizmus időbeli behatárolása bizonytalan. Általában Nagy Sándor uralkodására (Kr. e. 336–323) helyezik a hellenizmus kezdetét, utalva a szuzai menyegző egyesítő törekvéseinek szimbolikus jelentőségére. A hellenizmus végének meghatározásában azonban nincs általánosan elfogadott álláspont, hiszen jelenthette ezt a római hódítás általában, vagy a püdnai csata (Kr. e. 168) illetve Egyiptom elfoglalása (Kr. e. 30).

Nagy Sándor hadvezéreit (Szeleukosz, Antigonosz és Ptolemaiosz) és egyben utódait hívták így, akik Sándor halála után egymás ellen véres harcokat vívtak a hatalomért, majd felosztották maguk között a birodalmat. Államaikat hellenisztikus monarchiáknak is nevezik.

A hellenisztikus államok közül Egyiptom uralkodói, nevüket a dinasztia alapítójáról, Ptolemaioszról kapták.

(Kr.e. 287 k. -Kr.e. 212) görög matematikus, fizikus, az ókor legjelentősebb tudósainak egyike. Nevéhez kapcsolódik több jelentős mechanikai felfedezés (pl. csigasor, vízkiemelő szerkezet) mellett pl. a sűrűség meghatározása, a ∏ közelítő értékének megadása stb.

Ókori város Ázsiában (Kilikiában), a róla elnevezett tengeröböl mellett. Nagy Sándor előtt virágzó város volt, de mikor Nagy Sándor Alexandriát megalapította, ez a versenytárs csakhamar elnyomta Isszoszt.