Tananyag választó:
Ugrós táncok általános leírás
Eszköztár:

Régi stílusú táncaink Nyugat-Magyarországon előforduló leggyakoribb típusa az ugrós. Sokféle névváltozatban él: Mezőföldön bérestáncnak, a Solt- és Tápiómentén tusnak vagy tusolásnak, Somogyban verbungnak, Rábaközben dusnak, Sárközben cinegének, a Dél-Alföldön és a Felső-Tisza-vidékén oláhosnak nevezik . A 20. század elején - a Dél-Dunántúl kivételével - e táncunk a paraszti táncéletben szórakozásként már ritkán fordult elő, a hagyományban csak bizonyos szokások (lakodalom, búcsú) mutatványos- vagy menettáncaként maradt meg. A lakodalmakban előadott rituális táncok mint például "szakácsasszonyok tánca", "menyasszonykísérő tánc", vagy "vendégbúcsúztató tánc" is mind az ugrós táncok típusába sorolható.

Az ugrós alapvető jellegzetessége a műfaji többalakúság, a polimorfia. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a tánc előfordulhat férfiszóló, páros, kis- és nagycsoportos, férfiak és nők által külön–külön, vagy vegyesen járt táncként is. A páros változatokat többnyire kézfogással, vagy összefogódzás nélkül járják.

A tánc kísérőzenéje kettős arculatot mutat: a régi tánczenénk kanásznóta-típusú dallamai kapcsolódtak e táncfajtához, vagy ha menettáncként adták elő, idegen eredetű (főleg németes jellegű) induló zenét muzsikáltak a tánc kíséretéül.

Az ugrós helyi változatai bizonyos mértékig a tánctípus fejlődésbeli fokozatait mutatják. Az új stílusú férfitáncunkat helyettesítő dél-dunántúli "verbung" tulajdonképpen az eszköznélküli kanásztánc egyszerűbb változata. A sárközi "ugróst" főleg lakodalmakban adták elő. A "mars" különböző változatai a Duna bal partján voltak a legdivatosabbak, de szórványosan az egész magyar nyelvterületen előfordultak. Legélettelibb hagyományát Kalocsa környékén találták, de tőle északabbra (Solt- és Tápió mentén) is népszerű volt. A rábaközi "dus" mozgáskészletéhez már fejlettebb szerkezetű aszimmetrikus (3/4, 5/4-es) motívumok tartoztak. Az alföldi "oláhost" pedig nemcsak földrajzi, hanem formai-szerkezeti tekintetben is átmenetnek tekinthetjük a dunántúli ugrós és az erdélyi legényes táncok között. Az ugrós Kárpát-medencei rokonai még az alföldi cigánytánc, a bihari-bánáti román ardeleana és a szlovák tánckultúra valach táncrétegébe tartozó olahski tanec. Ugrós táncaink mutatják a legtöbb hasonlóságot a finn-ugor népeknél található összefogódzás nélkül járt, ugrós-kopogós jellegű páros táncokkal, de a bolgár racsenica tánccal összevetve balkáni kapcsolatait sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A bemutatásra kerülő ugrós táncok főbb néprajzi tájegységei