Tananyag választó:
Balkáni eredetű táncok
Eszköztár:

Az európai népek tánckultúráját három nagy táncdialektusba sorolhatjuk: 1. nyugati, 2. közép-kelet-európai, 3. dél-kelet-európai/balkáni. Nyugat-Európában a kötött páros táncok, Közép és Kelet-Európában a rögtönzött individuális táncok, Délkelet-Európában a kollektív lánctáncok uralma a jellemző. A magyar néptánckincs jellemzője, hogy egy-egy falu tánckészletében általában 4-5 különböző stíluskorszakból származó, de többségében improvizatív férfi szóló és szabad páros tánc szerepel. Ezzel szemben a Déli-Kárpátok román falvaiban és a Balkánon a kollektív lánctáncok alkotják a tánckultúra gerincét. Egy faluban általában 15-20 különféle, egyöntetűen járt lánctánccal és néhány páros tánccal találkozunk.

Ezek a lánctáncok lehetnek zártak (körtáncok), vagy nyitottak (félkör, sor, kígyó- vagy csigavonal). A táncosok összekapaszkodási módja is különféle lehet, így például kézfogás, váll-, derék-, vagy övfogás. A zárt formából, az összekapaszkodásból adódóan gazdagabb improvizációra nincs lehetőség, a táncok kisebb és egyszerűbb motívumkészlettel rendelkeznek, kötött vagy félig szabályozott szerkezetűek. Mind egynemű (férfi vagy női), mind vegyesen járt változatokkal találkozunk. A lánc elején álló táncos általában táncvezető szerepet tölt be, ő irányítja a táncosok térbeli mozgását, a motívumok sorrendjét, gyakran szabadabban improvizál, dinamikusabban táncol, mint a többi táncos.

A lánctáncforma az újkori párostánc-divatok előretörésével fokozatosan szorult vissza Európa peremterületeire. A hangszeres kíséretű lánctánc a Balkán és Kelet-Európa tánckultúrájában maradt meghatározó műfaj, a forma e területen széles körben élt tovább, ilyen jellemző körtáncok a szerb kolo, a román hora, a bolgár horo, az orosz horovod, vagy a szlovák koleso. Ezek számtalan változatát találjuk meg egy-egy nemzetiség tánckészletében, sok egymástól kevéssé eltérő motívumkincsű, különböző nevű táncot ismernek. Egy tánchoz legtöbbször egy állandó kísérődallam kapcsolódik, melynek szerkezeti egységeihez szigorúan igazodnak a tánc különböző részei, nagyobb egységei.

A hangszeres kíséretű lánctáncok a magyar néptánckincsben nem játszanak meghatározó szerepet, csak néhány kisebb területen jellemzőek. A Kárpát-medence nagyobb részén csupán az énekes leánytáncok, az ugrós körben járt változatai, a lakodalmi labirintustánc, illetve a körcsárdás mutat a balkáni körtáncokkal formai rokonságot. E műfaj tényleges képviselőit (a hangszeres kíséretű, általában vegyesen járt, elsősorban szórakozási funkciójú lánctáncokat) leginkább a nyelvterület keleti felén élő, a balkáni, illetve kárpáti román kultúrával közvetlenebb kapcsolatot fenntartó, ezek hatásait magukba olvasztó népcsoportok tánckultúrájában találjuk meg nagyobb súllyal. Ilyen népcsoportok a gyimesi és moldvai csángók, akiknek lánctáncai szoros formai és zenei kapcsolatot mutatnak elsősorban a szomszédos románság táncaival. A hasonlóságok és egyezések részben kölcsönhatásokból, átadás-átvételből, részben a műfaj alapvonásaiból következnek.

A bemutatásra kerülő balkáni eredetű táncok vidéke