Tananyag választó:
Erények

Erények: ahét erényt, ókori mintára, nőalakokkal személyesítette meg a keresztény művészet. Mindegyik erényhez jól felismerhető attribútumok társultak. A négy sarkalatos, vagy kardinális erény már az antik irodalomból ismert volt, a három teológiai erény Pál apostol nyomán a (’Kor 13) került melléjük. Az Igazságosság (Iustitia, karddal és mérleggel), a Bátorság (Fortitudo, oszloppal), az Okosság, vagy Bölcsesség (Sapientia, Prudentia, tükörrel, vagy könyvvel, gyakran Janus arccal) és a Mértékletesség (Temperantia, két kezében edény, amelyek tartamát, bort és vizet, összeönti) a kardinális erények. A teológiai erények közé tartozik a Hit (Fides, kehely és kereszt), a Remény (Spes, korona és zászló) és a Szeretet (Charitas, fáklya). A középkorban gyakran ennél sokkal részletesebb erénykatalógust állítottak össze (Johannes Climacus, Scala Paradisi), a humanisták pedig erények egész rendszerét dolgozták ki (Cristoforo Landino: Disputationes Camaldulenses), gyakran Platón filozófiai műveit is felhasználva. A hét erényt a középkor folyamán, Prudentius (348–410) Psychomachia című műve nyomán, a hét bűnnel állították szembe, és gyakran így is ábrázolták őket. (Pl. Strasbourg, Székesegyház, nyugati homlokzat, északi kapu, 1270–80k, Giotto, Padova, Scrovegni kápolna, 1305/6)