Tananyag választó:
Bandini, Francesco

Bandini, Francesco ( ? – 1490 k.):Firenzei humanista. Marsilio Ficino baráti köréhez tartozott, tagja volt a filozófus neoplatonista akadémiájának, ahol Ficino felkérésére több szümposziont is szervezett (1468, 1473). Bátyja, Bernardo aktívan részt vett 1478-ban a Pazzi-összeesküvésben; ő ölte meg Lorenzo öccsét, Giuliano de’Medicit, amiért később felakasztották. (Erről Leonardo egy rajzán emlékezett meg.) Francesco már korábban, 1474 körül ment Nápolyba, majd 1476–ban, Beatrix kíséretében Budára érkezett, és itt maradt valószínűleg haláláig. A budai neoplatonista kör megszervezésében alapvető szerepe volt, és Ficinóval, valamint Lorenzo de’Medicivel folytatott levelezése révén, általa került szoros kapcsolatba a magyar király budai humanista köre a firenzei neoplatonizmussal. Irodalmi munkásságáról keveset tudunk, Nápolyban írt egy, a várost dicsőítő művet. Két levele maradt fenn, amelyek közül az egyiket Báthory Miklós váci püspök rezidenciájáról küldte Firenzébe. Egy firenzei barátjának fia, Lorenzo Gondi halála alkalmából írt vigasztaló levele (Consolatio) vérbeli humanista alkotás.

Bonfini, Antonio

Bonfini, Antonio (1427/34 k. – 1502): Itáliai humanista, történetíró. Egyetemi tanulmányait Firenzében, Padovában és Ferrarában végezte. 1476–ban Federigo da Montefeltro urbinói udvarában tartott előadásokat, ekkor találkozott a Nápolyba tartó magyar követekkel. 1486–tól haláláig szinte megszakítás nélkül Budán tartózkodott. Mátyásnak már itáliai tartózkodása idején dedikált műveket. A Corvinus eredetmítoszt kidolgozó műve (De Corvinianae domus origine libellus) nem maradt fenn, de a szüzességről és a házasélet tisztaságáról írt, háromrészes, Budán játszódó fiktív szimpozionja ismert (De virginitate et pudititia coniugali). 1486–tól Budán Beatrix környezetében tartózkodik, de ő fordítja latinra Antonio Filarete Trattato dell’Architettura című művét, amelyhez Mátyásnak dedikált bevezetőt is írt. (A corvina kódex ma a velencei Biblioteca Marciana gyűjteményében található.) Főműve a még Mátyás életében elkezdett, de csak 1496–ban befejezett, Magyarország történetét feldolgozó műve, tíz könyvre tagolt Magyar történelem tizedei (Rerum hungaricarum decades), amelyben a honfoglalástól 1458-ig, részben középkori krónikák és Thuróczy János Chronica Hungaroruma (megjelent 1488–ban Brünnben és Augsburgban) alapján foglalja össze 28 fejezetben az eseményeket. A Mátyás trónra lépése utáni korszakot 27 fejezetben, saját forrásai alapján írta meg, részletes leírást adva benne a budai palota épületeiről és belső termeinek díszítéséről.