Tananyag választó:
Angelico, Fra

Angelico, Fra (Fra Giovanni da Fiesole, Beato Angelico) (1400k – 1455): Firenzei festő és miniátor, a korai quattrocento festészet kiemelkedő alakja. Korai művein, elsősorban miniatúráin mesterének, Lorenzo Monacónak az internacionális gótikában gyökerező, élénk színvilágú és részletgazdag stílusa tükröződik. Korai festményei azután készültek, hogy 1418-ban belépett a domonkos rendbe és a fiesolei kolostorban tartózkodott (Trónoló Madonna gyermekével és domonkos szentekkel, Fiesole, San Domenico, 1428-30). 1436­-ban ment át a Cosimo de’Medici által felépíttetett firenzei San Marco kolostorba, melynek reneszánsz épületegyüttese ekkor épült fel Michelozzo Michelozzi tervei szerint. Az elkövetkező több mint tíz év során készítette azokat a vallásos elmélyülést szolgáló freskóit, amelyek a szerzetesi cellákban találhatóak (pl. Angyali üdvözlet, Noli me tangere, Krisztus színeváltozása, Királyok imádása Cosimo magáncellájában stb.) A freskók kivitelezésében tanítványai, Zanobi Strozzi és Benozzo Gozzoli is részt vettek. A San Marco oltárképén (Sacra conversazione) Szent Kozma és Damján alakjában Cosimo és Giovanni de’Medici rejtett portréit festette meg. (Firenze, Museo di San Marco, 1438-40) Ez az oltárkép a reneszánsz pala, az egyetlen, négyzetes táblára festett, egységes kompozícióval kialakított oltárkép-típus egyik első példája. Fra Angelico stílusának kettőssége abból fakad, hogy a Lorenzo Monacótól eredő internacionális gótika színvilágát és érzelmességét megőrizve, a masacciói új, reneszánsz stílus tömegalakítását átvette, és konzekvensen alkalmazta a lineáris perspektívát művein. Stílusfejlődése során a gótikus hagyomány egyre erőteljesebben adja át a helyét a reneszánsz stílusának. Oltárképei közül korai stílusát képviseli az Angyali üdvözlet (Madrid, Prado, 1430-2), a Mária megkoronázása (Firenze, Uffizi, 1430-35), Mária megkoronázása (Párizs, Louvre, 1430-32) és az Utolsó ítélet (Firenze, Museo di San Marco, 1432-5) oltár. Az utóbbi képen, a középtengelyben alul ábrázolt, nyitott sírok perspektivikus rövidülése a masacciói perspektíva alkalmazásának tudatosan hangsúlyos alkalmazása miatt érdemel figyelmet. Fra Angelico 1445-ben Rómába megy, mert az V. Miklós néven a pápai trónt elfoglaló domonkos rendi szerzetes, korábbi firenzei rendtársa (Tommaso Parentucelli) megbízza a vatikáni palota magánkápolnájának, a cappella Niccolinának a kifestésével (1477-79). A Szent Lőrinc és Szent István protomártír, diakónus szentek életét elbeszélő freskóciklus Angelico utolsó jelentős alkotása, amelyen a plasztikus tömegformálás és a reneszánsz architektúra-ábrázolás révén végkép eltávolodik a gótikus hagyományoktól.