Bukránium: görög eredetű szó, jelentése bikafej. Mezopotámiában a Halaf kori kerámia bikaszarvakat ábrázoló jellegzetes díszítőmotívumai, amely a késő Halaf időszakban stilizált nyolcasokból álló sordísszé alakult. Catal Hülyükben és más anatóliai lelőhelyeken a szentélyfalakat díszítő szarvakkal ellátott állatkoponyákat értették alatta.

Eridu-edény: Legkorábban a mezopotámiai neolitikum Ubaid korszakának első, ún. Eridu szakaszából, ismert művészien díszített edénytípus. Az eridu-edény i. e. 5000 körülire datálható, az Uruk és Eridu közti területen fordul elő.

Fogadalmi szobor: olyan a vallási kultusz körébe tartozó szobor, amelyet a szobor állítója hálából, illetve tiszteletből ajánl fel valamely istenség számára, annak szentélyében. Mezopotámiában fogadalmi szobrokat már a kora dinasztikus kortól kezdve ismerünk. A szobrok formailag nagy változatosságot mutatnak az erősen stilizálttól a teljesen élethű alkotásokig, a vallási tartalom azonban ugyanaz. A szobor mellett fogadalmi céllal sztéléket is állítottak.

Halaf-edény: először az észak szíriai neolitikus Halaf-kultúrában (i. e. 6000 ? 5400) azonosított, művészi gonddal készített, olykor többszínű kerámiatípus. A geometrikus mintát vörös, fekete és fehér színekkel festették. Jellegzetes díszítőmotívuma a bukránium. A Kr. e. 6. évezred végi 5. évezred közepi lelőhelyeken (Arpacsíje, Jarim-tepe) gyakori. Elterjedési területe a Földközi-tenger partvidékétől Észak-Szírián és Irakon át egészen a Kaukázusig nyúlik.

Háromosztatú templom: a korai mezopotámiai templomok és az ubaid és Uruk kori lakóházak jellegzetes alaprajza. A középső, hosszan elnyúló helyiséghez, annak két oldalán szimmetrikusan elhelyezett szoba csatlakozik.

Haszúna kultúra: az észak mezopotámiai Tell-Hasszúna településről elnevezett neolitikus kultúra, amely az eddig azonosított legkorábbi földművelő kultúra Észak-Mezopotámiában. Ebben a korszakban jelenik meg a festett edény a térségben.

Karcolt díszítésű edény:vonalkázással, karcolással díszített kerámia edény, amely mind a Haszúna, mind a Számarra kultúra edényei közt megtalálható.

Kaunakész: gyapjúszövet szoknya, amely vallásos kontextusú sumer szobrok és domborműves alakok jellegzetes viselete.

Keramikus: kerámiaedényeket használó neolitikus kultúrák megnevezése. Az ókori-Keleten i. e. 8000 körül jelennek meg a keramikus kultúrák, Mezopotámiában a Kr. e. 6. évezredtől azonosíthatók. Valamennyi keramikus neolitikus kultúra egy kerámia nélküli (akeramikus) régészeti kultúrákat váltott fel. A kerámiaedények használata azonban nem feltétele a neolitikus kultúráknak, a hangsúly növények és állatok háziasításán, illetve az élelemtermelő életmód dominánssá válásán van.

Standard: az ókori kultúrákkal foglalkozó szaknyelvben jelentése jelvény, emelvény. Jelvényként valamely istenség szimbólumát tartalmazza, illetve emelvényként az isteni szimbólum ezen áll.

Számarra-edény: a közép iraki Számarra kultúrához köthető Kr. e. 7. évezred végi kerámiafajta. Az edények festése csokoládébarna. Ezen a kerámiafajtán jelenik meg először az állatdíszítés és az emberábrázolás.

Szögmozaik: a mozaikdíszítés mezopotámiai vállfaja. A késő Uruk korban használt faldíszítési módszer, amely elsősorban a templomok agyagfalainak és agyagoszlopainak díszítésére szolgált. Különböző színű agyag- vagy kőszögeket nyomtak a még képlékeny falakba, illetve néha oszlopokba is, így geometrikus mintázatot nyertek. A legismertebb az uruki mozaikfalú oszlopcsarnok és a hozzá csatlakozó udvar.

Sztélé: domborműves jelenetet és/vagy feliratot tartalmazó faragott kő. A domborműves jeleneteket tartalmazó sztélék képmezőit regiszterekre, azaz sávokra osztották, vagy a teljes képmezőn egyetlen összefüggő kompozíciót ábrázoltak.

Ubaid-edény: a dél-mezopotámiai Tell el-Ubaid nevű lelőhely után elnevezett egyszínű (barnássárga vagy zöld) festett edénytípus. A Kr. e. 5. évezredből származó lelőhelyeken gyakori. A kerámiaedények festésének stílusának változása után a korszakot, amelyet az Ubaid-edény használata jelez, négy szakaszra osztották.

Uruk-edény: a dél-mezopotámiai Urukról elnevezett edénytípus. Korongon készült, többnyire díszítetlen tömegárú. A lelőhely nevével fémjelzett korszak a Kr. e. 4. évezred végére tehető.