Tananyag választó:
Dávid

Dávid (Kr.e. 1012-972): Izrael második királya volt. Betlehemből származott. Kezdetben pásztor volt, majd Saul király fegyverhordozója lett. Góliát legyőzése után fontos szerepet kapott a király kíséretében, Saul lányának szerelme, fiának barátja lett, a nép körében is megbecsülésnek örvendett. Saul később vetélytársát látta benne, ezért szerette volna félreállítani. Dávidnak sikerült megmenekülnie, majd leszámolnia Saullal. Ezután Hebronban uralkodott, majd miután Saul trónörökösével szemben is csatát nyert, fogadta el egész Izrael királyának Dávidot, és ekkor helyezte székhelyét Jeruzsálembe, ahová a frigyládát is átvitette, így itt alakította ki centralizált birodalma székhelyét. Alakja költőként és zenészként jelenik meg előttünk. A zsoltárok többségét az ő szerzeményének tartjuk, s az ószövetségi Szentírás hárfajátékának ügyességéről is beszámol, a keresztény művészet szívesen ábrázolta ebben a szerepben. Legtöbbször mégis mint az óriás Góliát legyőzőjét jelenítették meg. A történet szerint parittyával találta homlokon a filiszteust, majd kardjával lefejezte. Dávid magánélete nem nevezhető felhőtlennek. Egyik hadvezérének feleségét, Betszabét csábította el, úgy, hogy a férfit az ő parancsára állították egy csata első sorába, ahol életét vesztette. Dávid egyik fia többször lázadt fel apja ellen, másik fia pedig megerőszakolta féltestvérét. Dávid életéről az ószövetségi Szentírásban Sámuel első és második könyve számol be (1Sám16,1-31,13; 2Sám 1,1-24,25). Dávid követője Izrael trónján Salamon volt.