Tananyag választó:
Abakusz

Abakusz: a dór oszlopnak a legfelső, az architrávval érintkező négyszögletes fedőtagja.

Agora

Agóra: az ókori görög város főtere, eredetileg a piac és a népgyűlés helye, majd társadalmi-politikai központ. Az idők során egyre jobban kiépült, négyszög- vagy trapézalakot vett fel, s itt helyezkedtek el a főbb középületek. A hellénizmus korától oszlopos vásárcsarnokkal, sztoával szokták határolni.

Aiol oszloprend

Aiol oszloprend: az ion oszloprendtől csak az oszlopfőben különböző változata: itt a csiga közvetlenül az oszloptörzsből, nem egy ekhinosz-szerű tagból nő ki.

Akantuszlevél

Akantuszlevél: a görög és római kertekben termő növényfajtát utánzó építészeti és festészeti díszítőelem; a Kr. e. 5. században jelent meg. Az akantuszlevelek hegyes formájúak. A reneszánsz és barokk művészet újra felfedezte.

Aknasír

Aknasír: a kora bronzkorban általánosan elterjed, keskeny, mély üregben található sírkamra, a Mükénéi civilizáció egyik kedvelt fejedelmi temetkezése. A mükénéi sírkerületben a sírok helyét kőlappal jelölték meg.

Akropolisz

Akropolisz:fellegvár. A településről kiemelkedő magaslaton volt a mükénéi korban az uralkodó székhelye, a Kr. e. 1. évezredtől vallási, néha politikai központtá is vált.

Akrotérion

Akrotérion: az ókori épületek tümpanonjának csúcsán és két szélén elhelyezkedő díszítőelem. Néha égetett agyagból, de többnyire kőből formázott palmetta, vagy növénymotívumok közti ember- vagy állatalak.

Amazonok

Amazonok: a görög mitológia harcias, kizárólag nőkből álló népe (a fiúgyermekeket ugyanis születésük után megölik).

Amphora

Amphora: kétfülű tárolóedény, az egyik leggyakoribb görög vázaforma. Két fő típusa a testet és a nyakat egyben kiképző hasas-, illetve a nyakat láthatóan elkülönítő nyak-amphora.

Antefix

Antefix: az ereszt díszítő tetőzáró terrakotta- vagy márványlap, a díszítése lehet festett vagy domborműves, ábrázolhat isten-, gorgó- vagy szatírarcot, de lehet egyszerű növényi ornamentika, ún. palmetta is.

Archaikus mosoly

Archaikus mosoly: a görög archaikus szobrászatban (Kr. e. 6. század) a szájnak és környékének mosolyszerű kiképzése. Az 5. századra eltűnt, de a görögséggel érintkező kultúrákban, pl. az etruszkoknál tovább is megmaradt.

Architráv

Architráv: Az oszlopokon vízszintesen felfekvő gerendázat, amely két vagy több oszlop közét hidalja át. Az antik építészetben a tetőzet súlyát hordja. Architrávnak nevezzük a templomok kapuzatainak felső, vízszintes gerendáját is. Leegyszerűsítve: lényege, hogy vízszintesen hidal át nyílásokat, míg az archivolt ívesen.