Tananyag választó:
Akhilleusz-festő

Akhilleusz-festő (Kr. e. 5. sz. derekán működött): Klasszikus kori vörösalakos és fehéralapos vázafestő. Művészetében – a kortárs vázafestőkhöz hasonlóan – visszatükröződik a Parthenón szobrászainak hatása (anatómiai részletpontosság, háromnegyedes nézet stb.). Fehéralapos léküthoszai néha elérik a félméteres magasságot is; e téren a finom vonalrajzok mestere volt.

Alkamenész

Alkamenész (Kr. e. 440-400 közt működött): Jelentős klasszikus görög szobrász, Pheidiasz tanítványa, majd annak száműzése után Athén vezető szobrásza. Egyaránt készített bronz-, márvány- és arany-elefántcsont-szobrokat, leggyakrabban isteneket és atlétákat. Ismertebb művei: Iktüsz és Prokné, Hermészherma-alakú szobra; elveszett alkotásai közt van többek között a Kerti Aphrodité és a Héraklész-szobor.

Amaszisz-festő

Amaszisz-festő (Kr. e. 6. Sz. 2. Negyedében működött): Jelentős fekete alakos vázafestő, aki egyaránt otthonosan mozgott a miniatürizáló és a monumentális ábrázolásmódban; dekoratív pontosság és visszafogott érzelemábrázolás jellemzi. Főbb művei: Szüretelő szatírok, Dionüszosz és szatírokHarcos fogadása.

Andokidész-festő

Andokidész-festő (Kr. e. 530-510 közt működött): Exékiasz tanítványa, az Andokidész nevű fazekas műhelyében dolgozó vázafestő, valószínűleg a vörös alakos technika feltalálója. Több „kétnyelvű”, azaz egyik oldalán fekete-, a másikon vörös alakos festéssel készült vázája is fennmaradt. Emellett új rajzmódokkal is szívesen kísérletezett. Egy Héraklészt ábrázoló külixe a Szépművészeti Múzeumban látható. Művei: Pihenő Héraklész, Ökröt hajtó Héraklész stb.

Anténór

Anténór (kb. Kr. e. 550-480): Késő-archaikus görög szobrász; leghíresebb műve a Harmodioszt és Arisztogeitónt ábrázoló Zsarnok ölők. A szobrot Xerxész Athén feldúlásakor Perzsiába vitette – helyette készítette el két tanítványa a ma ismert változatot –, majd Nagy Sándor visszaadta (sajnos nem maradt fenn).

Aphrodité

Venus / Aphrodité: Az antik mitológiában a szépség és a szerelem istennője, bár alakja a sémi Astarta termékenységistennő és a kisázsiai anyaistenség keveredésével került be a görög kultúrkörbe. Homérosz szerint Zeusz és Dioné lánya, Hésziódosz szerint a tenger habjából született. (Innen a Venus Anadüomené elnevezés, és ezért ábrázolták gyakran tengeri kagylón állva, például Botticelli.) Férje Héphaisztosz volt, de Árésszal, a hadistennel megcsalta. Szerelmükből született Érosz (Amor). Kedvese volt Adónisznak, és Ankhiszésztől született fia, Aeneas vitte el a trójaiakat és házi isteneiket Itáliába. (Vergilius, Aeneis) Erisz, aki megsértődött, mert nem hívták meg az istenek lakomájára, a trójai Párisz számára szépségversenyt rendezett, melyben az aranyalmát Aphrodité nyerte el Pallas Athéné és Iunó elől. Aphrodité cserébe megszerezte Párisz számára Helenét, és ezért robbant ki a trójai háború. Aphrodité attribútumai szent növénye, a mirtusz, valamint a galamb, a veréb és a nyúl. Legismertebb antik ábrázolásai Praxitelész Knidoszi-, Lüszipposz Capuai-, Doidalszasz Guggoló Aphroditéja, és a Méloszi Aphrodité (Milói Vénusz, Párizs, Louvre). E szobrok általában római márványmásolatokban maradtak fönn.

Apollodórosz

Apollodórosz (kb. Kr. e. 410-350 közt működött): Későklasszikus görög szobrász, Szókratész tanítványa, PlatónLakoma című művének elbeszélője. Filozófusportrékat készített, de művei elvesztek.

Apollón

Apollón / Apollo: A görög–római mitológiában a tizenkét olümposzi főisten egyike, mellékneve a phoibosz (lat. Phoebus: nap, napvilág). A fény istene, később Héliosszal azonosították. A kora keresztény művészetben Krisztus–Héliosz a nap szekerén jelenik meg (Vatikán, grották) Az ifjúként ábrázolt isten Zeusz és Létó fia, Délosz szigetén született. A múzsák vezetőjeként (Muszagétész) gyakran ábrázolták kezében lanttal. Jósistenként a delphoi jósda alapítójaként tisztelték. Egyik legismertebb antik ábrázolása a Belvederei Apollón, egy IV. századi hellenisztikus bronzszobor római kori másolata. A reneszánszban a költészet pogány istenekként tisztelték. (Ld. p. Raffaello, Stanza della Segnatura, Parnasszus freskó, 1510 k.)

Arkhermosz

Arkhermosz (Kr. e. 6. sz. 3. Negyedében működött): Archaikus görög szobrász, az ún. khioszi iskola egyik legjelentősebbe. A legkorábbi ismert szárnyas Niké-szobor, aDéloszi Niké feltehetőleg az ő műve.

Artemisz

Artemisz / Diana:A görög–római mitológiában a tizenkét olümposzi főisten egyike, Zeusz és Létó lánya, Apollón ikertestvére. A vadászat istenének tartották, ezért gyakran íjjal a kezében ábrázolták.