Tananyag választó:
Aphrodité

Venus / Aphrodité: Az antik mitológiában a szépség és a szerelem istennője, bár alakja a sémi Astarta termékenységistennő és a kisázsiai anyaistenség keveredésével került be a görög kultúrkörbe. Homérosz szerint Zeusz és Dioné lánya, Hésziódosz szerint a tenger habjából született. (Innen a Venus Anadüomené elnevezés, és ezért ábrázolták gyakran tengeri kagylón állva, például Botticelli.) Férje Héphaisztosz volt, de Árésszal, a hadistennel megcsalta. Szerelmükből született Érosz (Amor). Kedvese volt Adónisznak, és Ankhiszésztől született fia, Aeneas vitte el a trójaiakat és házi isteneiket Itáliába. (Vergilius, Aeneis) Erisz, aki megsértődött, mert nem hívták meg az istenek lakomájára, a trójai Párisz számára szépségversenyt rendezett, melyben az aranyalmát Aphrodité nyerte el Pallas Athéné és Iunó elől. Aphrodité cserébe megszerezte Párisz számára Helenét, és ezért robbant ki a trójai háború. Aphrodité attribútumai szent növénye, a mirtusz, valamint a galamb, a veréb és a nyúl. Legismertebb antik ábrázolásai Praxitelész Knidoszi-, Lüszipposz Capuai-, Doidalszasz Guggoló Aphroditéja, és a Méloszi Aphrodité (Milói Vénusz, Párizs, Louvre). E szobrok általában római márványmásolatokban maradtak fönn.

Apollón

Apollón / Apollo: A görög–római mitológiában a tizenkét olümposzi főisten egyike, mellékneve a phoibosz (lat. Phoebus: nap, napvilág). A fény istene, később Héliosszal azonosították. A korakeresztény művészetben Krisztus–Héliosz a nap szekerén jelenik meg (Vatikán, grották) Az ifjúként ábrázolt isten Zeusz és Létó fia, Délosz szigetén született. A múzsák vezetőjeként (Muszagétész) gyakran ábrázolták kezében lanttal. Jósistenként a delphoi jósda alapítójaként tisztelték. Egyik legismertebb antik ábrázolása a Belvederei Apollón, egy IV. századi hellenisztikus bronzszobor római kori másolata. A reneszánszban a költészet pogány istenekként tisztelték. (Ld. p. Raffaello, Stanza della Segnatura, Parnasszus freskó, 1510 k.)