Tananyag választó:
Major Máté

Major Máté (1904-1986): Építész. 1927-ben Budapesten diplomázott. Egyetemi tanár, számos építészeti díj kitüntetettje, Kossuth díjas (1949), az MTA, a CIAM magyar csoportjának tagja, a Tér és Forma szerkesztője (1942-49), az Új Építészet(1946-49), majd az Építés-Építészet (1949-51) című lap szerkesztője, a Magyar Építőművészet című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke, a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára (1933-37), Országos Építésügyi Kormánybiztos (1946-47), az Építés és Közmunkaügyi Minisztérium főosztályvezetője (1949-ig) a Magyar Építőművész Szövetség elnöke (1955-64). 1948-tól tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen építéstörténetet mint az Építéstörténeti Tanszék vezetője (1949-71), majd az Építéstörténeti és Elméleti Intézet igazgatója (1974-ig). Tervezői munkássága mellett (bérház az Attila utcában - 1933; társasház a Sasfiók utcában - 1934; négy soklakásos egységből álló lakótelep Tatabányán – 1948) jelentős elméleti és szakírói tevékenysége: a modern új építészet ügyét képviselte a hamisan értelmezett szocialista realizmussal szemben, s a marxista építészettörténet-tudomány megteremtéséért küzdött. Számos tanulmányt, építészmonográfiát írt, legjelentősebb műve: Építészettörténet I-III. (1954-1960).