Tananyag választó:
A dráma

A dráma görög szó, cselekvést jelent, színpadi műfaj. Megtörtént eseményeket jelen időben, szereplőkkel cselekményként mutat be. Középpontjában a konfliktus (összeütközés) áll.

A jokulátor

A komédiások középkori gyűjtőneve, jokulátor = zsonglőr, annyi mint mutatványos, vándor-énekes, zenei akrobata, bűvész, szemfényvesztő, cirkuszi egyensúlyozó, égőkoncot nyelő csepűrágó, kard- és parázsnyelő, tűzokádó, kötéltáncos, bábjátékos, medve- és majomtáncoltató, foghúzó, stb. stb.

A jokulátor ANONYMUS munkájában

BÉLA KIRÁLYUNK névtelen jegyzőjének, ANONYMUSNAK munkájában a Gesta Hungarorumban (Gesta= tettek, viselt dolgok a történelemben) említést tesz a jokulátorokról, mint komoly énekmondókról – szemben a francia földön (XII.-XIII. sz.) elterjedt műbolond, bolondozó-féle, énekesféle megnevezésektől.

A jokulátor szó fogalmának megváltozása

A XIV. sz.ázadtól a magyar énekesek elvegyültek a hazánkban élő idegen jokulátorokkal, ennek következtében elzüllöttek, és szerepük a könnyed szórakoztatás területére húzódott át. A foglalkozásukat meghatározó jokulátor szó fogalma is megváltozott. Jelentése a hangszeres muzsikára utal; sípos, lantos, hegedűs.

A komédiások - A templomi dramatizálás

A komédiások középkori gyűjtőneve, jokulátor = zsonglőr, annyi mint mutatványos, vándor-énekes, zenei akrobata, bűvész, szemfényvesztő, cirkuszi egyensúlyozó, égőkoncot nyelő csepűrágó, kard- és parázsnyelő, füstokádó, kötéltáncos, bábjátékos, medve- és majomtáncoltató, foghúzó, stb. stb.

A középkor elején az európai keresztény országokban a templomi dramatizálás része volt a liturgiának. A benne szereplő papok és civilek az egyház szolgálatában álltak. Később a témakörök és a szerepkörök bővítése, valamint a középkorban fölerősödő színpadi látványosság utáni igény kaput nyitott a népies elemek, a nemzeti nyelvek, a látványos jelmezekkel, gépezetekkel mozgatható díszletek és a cirkuszi mutatványos kultúrát ismerő főleg török, perzsa, indiai származású zsonglőrök előtt is. A velük beáramló világi szellem természetesen nem verhetett gyökeret a fölszentelt templomokban.

A librettó (könyvecske)

A librettók (könyvecskék) tartalmazzák az operák, oratóriumok, kantáták, balettek, pantomímek, és más énekes- zenés műfajok szövegét. Ezeket a nyomtatott kis könyveket a melléjük gyártott, az olvasást segítő gyertyákkal együtt a színházak bejáratánál árulták.

A librettó témái

A librettó nem tekinthető önálló alkotásnak, ennek ellenére a zeneszerzők többsége enyhe túlzással azt állítja, hogy sokkal nehezebb megírni egy jó librettót, mint ehhez operazenét komponálni. Témái lehetnek: mitológiai történetek, vidám bohózatok, paródiák. Varázs- és meseszövegek, a romantikus kor nemzeti hősei, köznapi drámák (verizmus), irodalmi alkotások és a zeneszerzők saját történetei.

A librettó-írás

A nagy ívű összefoglalást követve megállapíthatjuk, hogy a librettó-írás kétféleképpen történhet.

1. Önálló zártszámok rendszerével

A zeneszerző a librettó alapján önálló lezárt egységeket komponál; áriákat, duetteket, tercetteket, kórusbetéteket, táncbetéteket stb. s ezeket vagy recitativo seccóval ( secco= száraz, egyszerű akkordokkal kísért) vagy accompagnato-val (zenekari kísérettel) köti össze.

2. Zenei motívumokra épülő szerkesztéssel

A zeneszerző a librettó alapján a szereplőkhöz, eseményekhez, jellemekhez, felvonásokhoz, jelenetekhez stb. zenei motívumokat, (vezérmotívumokat) komponál, majd ezeket, mint a mozaikokat összerakja, és így szerkeszti meg művét.

A liturgikus misztériumok egyházi szereplői és a mutatványosok

A liturgikus misztériumok egyházi szereplői a szolgálataikat a templomban végezték, a mutatványosok pedig kiszorultak a templomajtók elé, az utcákra, a vásárterekre, majd pedig új közönséget keresve megkezdték évszázadokkal mérhető, emberi jogoktól megfosztott vándorlásaikat. Ez az ekhós szekéren kóborló, falakon kívüli állapot érlelte művészi hivatássá a színészetet, amelyben Thalia papjai jószerével csak a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején kapták meg az őket méltán megillető, állampolgári besorolást.

A magyar énekmondók, zenészek szerepe

A magyar énekmondók, zenészek külországokban, a főúri udvarokban – Ausztria, Németország, Svájc – szívesen látott, dicséretekben, pénzjutalomban részesített szereplő vendégek voltak.

A német nemzeti opera elődei

A német nemzeti opera elődjének HOFFMANN Undiné-jét, MOZART Varázsfuvoláját és WEBER A bűvös vadász c. műveit, valamint BEETHOVEN Fidelióját tekinthetjük.

A német nemzeti opera megteremtése

A XVII. - XVIII. században a tragikus operának is nevezett olasz opera seria, meghódította egész Európát. Nem csoda, hiszen a zenekultúra követei, olasz zenészek, karmesterek, énekesek voltak. Sőt a kor divatja szerint a német komponisták útja is Itáliába vezetett. Händel pl. itáliai tartózkodása után Angliában létrehozta az önálló olasz operatársulatot.

Ennek ellenére a nagyvárosok - HAMBURG, MÜNCHEN, BÉCS, DREZDA, STUTTGART - udvari operaházaiban megkezdték a német nemzeti opera megteremtését.

A vándorló regős mulattatók és a népi regölők

Különbséget kell tennünk a vándorló regős mulattatók és a népi regölők között.

A vándorló regősök, regesek, combibátorok (együttivók) igazmondó udvari bohócok, a király és a főurak közvetlen köréhez tartozó, védelmet élvező énekmondók voltak. Éneküket kobozzal kísérték, így adták hírül a háborúk borzalmait, a hősök küzdelmét, a régmúlt idők dicsőségét.

A főúri udvarokból kiszorult mulattatókból lettek a vándorló, varázslattal bűvölő regősök. Őket a keresztény hitre tért országban – mint a régi sámán hitvilág híveit – nem nézték jó szemmel, sőt üldözték.

A zene többlete az operában - Erkel Bánk bán

A ZENE TÖBBLETE AZ OPERÁBAN

A prózai műfajokkal szemben van egy lényeges többlet az operában, ez a zene. Az operában Tiborc a nép képviselője. Családja éhezik, őt a szükség lopni kényszerítené ugyan, azonban ezt mégsem teszi meg. Vívódását szavai is elmondják, de a zene fejezi ki igazán azt a lelki harcot, amelyet átél. Mintegy belekapaszkodik Tiborcba – ez az izgatott muzsika – és vele együtt lopakodik egészen az asztalig. A dallam hangról hangra emelkedik. A kíséret ritmusa űzött, zaklatott. Szinte érezzük, hogy Tiborc remegő kézzel nyúl a tál felé, s az izgalomtól a torkában dobog a szíve. De az utolsó pillanatban visszalép, inkább a becsület útján marad. A zene is követi. Az előzőkkel ellentétben most széles ívű, nyugodt ritmusú dallam fejezi ki a becsület győzelmét.

A zenés színpadi játékok

A zenés színpadi játékok több ezer éves múltjában mindig egymás mellett éltek a tragikus és a komikus tartalmakat megjelenítő rendezvények. Kortörténeti szempontok tükrében a tragédiát jobbára a görög múltat ismerő műveltebb réteg, míg a közérthető komédiát az egyszerű köznép kedvelte.

Az igric

Az igric szláv eredetű jövevény szó, énekmondót jelent. Ez a fogalom a magyar nyelvben közvetlen rokonságban áll a közönség szórakoztatását, tájékoztatását segítő énekmondó, mulattató szavainkkal. A hazánkban élő igricek az európai társaikhoz hasonló bohém komédiások ugyan, de lényeges különbség van közöttük, ugyanis Európában a mulattatók a kiközösítettek közé tartoztak, nálunk az igricek királyi megbecsülésben részesültek.

Az ókori misztériumok

Az ókori misztériumok erősen hatottak a keresztény középkori misztériumdrámák (liturgikus dráma, passiók orákulumok stb. ) kialakulására.

Mítosz, hitrege, istenekről, isteni származású hősökről szóló történet

Mitológia, egy nép történetéhez – hindu, egyiptomi, görög, római, germán, finnugor stb. – kapcsolódó mítoszok összessége, és az ezzel foglalkozó tudomány.

Az olasz opera fordulatai

Az opera zenei fordulatait vizsgálva úgy tűnik, hogy a klasszika záró szakaszában - a romantika kezdetén - a francia grand-opera megfékező hatással volt az olasz operazene egyeduralmára. Ez azonban a kor kivételes tehetséggel megáldott olasz zeneszerzők operáinak megjelenésével ismét egyensúlyba került.

Az opera fajtái

AZ OPERA

Komoly opera

Vígopera

Az opera fejlődésének elnyomása Magyarországon

Az opera fejlődésének évszázadaiban nálunk Magyarországon szinte folyamatos volt az idegen elnyomás. Ez a bénító szorítás valósággal elsorvasztotta, gyökértelenítette a magyar opera fejlődésének zálogát, a librettóírást.

Az opera gyökerei

A reneszánsz idején a firenzei Camerata Társaság, zenészek, költők írók, tudósok a többszólamúságban érthetetlenné vált szöveg ellensúlyaként érthető szövegű, új műfajt teremtettek. Kezdetben a görög tragédiák előadásmódjára utalva monódiának nevezték. Ez a gyökere annak az énekes színpadi játéknak, amelyet a XVII. századtól zeneműnek, alkotásnak, azaz „opera in musica"-nak, azaz operának neveztek el. Az új műfajnak, az operának leglényegesebb eleme a dallamos olasz beszédhez igazodó recitativó, azaz énekbeszéd. Ennek fejlesztése terén igen jelentős szerepet vállalt az olasz zeneszerző, lant és violajátékos, a firenzei Camerata Társaság zeneteoretikusa, GALIELEI, Vicenzo (1520-1591) Ő az elméletben kidolgozott monódiát 1582-ben saját viola kíséretével elsőként be is mutatta. 1600-ban az olasz MEDICI Mária és IV. HEINRICH francia király esküvőjén elhangzott az első opera RINUCCINI szövegére PERI, Jacopo zenéjével komponált Euridice.

Az opera jelentése

Az opera = Mozgással, színpadi látványossággal összekapcsolt énekes, zenés mű, zenedráma.

Az opera műfaj közvetlen elődei

Az opera műfaj közvetlen elődje

- a középkori misztériumjátékok

- liturgikus drámák,

- passiók

- és ide tartoznak a piac- és vásárterek megannyi rögtönzött színpadán bemutatott látványosságok is.

Az opera története

Ismeretes, hogy az opera a drámairodalom egyik ága. Kezdetben a neve is „ dramma per musica” volt. Ennek 400 éves történetéből tudjuk, hogy a műfaj alapkönyve, librettója az a megzenésítésre szánt szilárd alap, az a zenére szánt dráma, amely tartalmazza a fölvonásokba, jelenetekbe, képekbe tömöríthető sodró erejű történetet. A szöveg azonban csak akkor válhat muzsikává, ha lenyűgözi és ezzel alkotásra tudja késztetni a zeneszerzőt. Miután az ihletet adó Múzsa jelenléte nem törvényszerű, ezért igen gyakori, hogy a zeneszerzők maguk készítik el az általuk megálmodott opera szövegkönyvét.