Tananyag választó:
A diatonikus hangrendszer hangsorai

A DIATONIKUS HANGRENDSZER HANGSORAI

A „modális” vagy egyházi, valamint a dúr és a moll hangsorok Modális hangsoroknak nevezzük a diatonikus hangrendszer egyes fokairól indított hangsorokat, módusokat. Kezdetben ezeket összefoglalóan egyházi, később görög elnevezéssel dór, fríg, líd, mixolíd hangsoroknak nevezték. Az egyes módusok jellegét leginkább az alaphangtól számított terc nagysága, illetve a VII. foka határozza meg.

A diatonikus hangrendszer törzshangjai

A diatonikus hangrendszer törzshangjait nemcsak a C' hangról rendezhetjük. A szekundokat tartalmazó lépcsőzetesen fölépülő hangsorok, azaz skálák, a törzshangsor más fokairól is indíthatók. Pl. D-ről

A dúr hangsor

A DÚR HANGSOR (latin durus = kemény)

A diatonikus hangrendszer legfontosabb 7 fokú hangsora, amelynek hangközrendje: 1–1–1/2 –1–1–1– 1/2 (Két egész, egy fél, három egész, egy fél).

Legjellemzőbb rá az alaphang és a 3. hang nagyterc távolsága, valamint a VII. fok vezetőhang szerepe.

A dúr hangsor

A dúr hangsor sincs természetesen egyetlen abszolút hanghoz sem kötve, tehát bármely hangjáról indítható. Elnevezését az alaphangról kapja és írásban mindig nagybetűvel jelöljük:

G-dúr, F-dúr, B-dúr stb.

A dúr hangsor szerkezete

Ahhoz, hogy a dúr hangsor szerkezete (kettő egész egy fél, három egész egy fél) létrejöhessen, a törzshangok különböző irányú és mennyiségű módosítására van szükség. Pl. egy g-ről induló hangsor 7. fokát fel kell emelnünk azért, hogy a szükséges vezető hanggal létrejöhessen a dúr hangsor szerkezete.

A dúr hangsorok előjegyzése

A dúr hangsorokhoz szükséges módosító jeleket a sor elején meghatározott sorrendben előjegyzésként kiírjuk. Az előjegyzés a mű minden ütemében érvényes mindaddig, amíg azt feloldójellel föl nem oldjuk. A feloldójel azonban csak az adott ütemen belül érvényteleníti az előjegyzést, a következő ütemre már ismét a kezdő módosítójelek vonatkoznak.

A harmonikus (összhangzatos) moll

A harmonikus (összhangzatos) moll; az alaphangot vezetőhanggal éri el. Ebben az esetben a 6. és a 7. fok között bővített szekund (2) keletkezik. Az alaphangra törekvő vezérhang módosítójelét mindig külön ki kell írni, mert ez a módosítás nem tekinthető előjegyzésnek.

A mellék (plagális) hangsorok

A fő (autentikus) modális hangsorokon (dór, fríg, líd, mixolíd, eol, dúr) kívül ismeretes mindegyik mellék (plagális) hangsora is. Ezek ugyanabból a hangkészletből építkeznek, finálisuk is azonos, csak 4 hanggal lejjebb lévő hangról indulnak. A főhangnem neve elé toldott „hypo” (alsó, lent) szótaggal jelöljük őket (hypodór, hypofríg, hypomixolíd stb.)

A melodikus (dallamos) moll

c) A melodikus (dallamos) moll szintén nem diatonikus, mert a 6. és 7. foka is fölfelé módosított. Ezáltal a 4 utolsó hang dúr tetrachord lesz. (Kettő egész, egy fél) Ezt a hangsort ezzel a módosítással általában csak fölfelé használjuk, lefelé a természetes moll hangközeivel szólal meg.

A moll hangsor

A MOLL HANGSOR

A moll 7 fokú, diatonikus hangsor az eol modális hangnemből származik. A klasszikus zenében a dúr mellett ez a legfontosabb hangsor.

Hangközrendje a következő: 1 – 1/2 – 1 – 1 – 1/2 – 1 – 1 Jelzése kis betűvel történik: c-moll, d-moll stb. Legjellegzetesebb hangköze az alaphang és a 3. fok kis terc (k3) távolsága.

A nyugati hangrendszerek hangrendszere

A nyugati hangrendszerekre a diatonikus hétfokúság jellemző. Ebben a törzshangok tiszta kvint távolságban is felírhatók.

A természetes moll

A záró tetrachord (4 egymás utáni diatonikus hang) módosításával 3 különböző moll hangsort képezhetünk.

Természetes (eol) moll; vezetőhang nélküli moll hangsor.

Az egyházi hangsorok

Az egyházi hangsorok hangkészletére épülő egyszólamú gregorián dallamok karakterét nemcsak a hangsorok határozzák meg, hanem a sajátos dallamfordulatok és a dallam pillérhangjai is. Ilyenek:

– A záróhang – finális: célja és nyugvópontja a dallamnak.

– A tenor (tuba, repercussio): a fő hang, a recitálás hangja, legtöbbször az alaphang (finális) kvintje.

– A hangterjedelem (ambitus): általában

egy oktáv, de gyakran egy hanggal lefelé és két hanggal fölfelé bővítve.

– A dallam tipikus hangközei, motívumai.

Az eol és a ion

A XVII. sz. után a módusok az eol és a ion (jón) hangsorral egészülnek ki. Eol (la-tól la-ig) moll hangsor, vezetőhang nélkül.

Az f-ről induló dúr hangsor

Az f-ről induló dúr hangsor 4. fokát le kell szállítani azért, hogy létrejöhessen a dúr hangsor szerkezete: 1 – 1 – 1/2 – 1 – 1 – 1–1/2