Tananyag választó:
A nyelvjárások nyelvtana, hangtani és szókészletbeli jellemzői, különös tekintettel a székely nyelvjárásra
Eszköztár:
A feladat ismertetése

1) Oldd meg az alábbi interaktív feladatot!
2) Mi alapján választottad ki a valódi tájszókat a szövegből? Tapasztalataid alapján folytasd a mondatot:
A valódi tájszavak olyan szavak, melyek/melyeket….
3) Olvasd el az alábbi szövegeket! Mennyire volt pontos a valódi tájszavakra adott definíciód?
4) Alkossatok kisebb csoportokat! Olvassátok el az alábbi szövegeket, s próbáljátok meg a szövegkörnyezet alapján kitalálni a tájszavak jelentését! Írjatok minden tájszóhoz egy köznyelvi megfelelőt! A példák közül melyik valódi tájszó, s melyik tér el csak alakjában a köznyelvitől?

Ha elkészültetek, hasonlítsátok össze megoldásaitokat a többi csoportéval!
5) A példák a székely nyelvjárásból származtak. Tekintsétek meg az alábbi ábrát, s olvassátok le róla, hol (mely országban, milyen vidéken) élnek a székelyek!
6) Hallgassátok meg a hangfelvételt!
Milyen sajátosságait figyeltétek meg a székely nyelvjárásnak? Minden csoport jegyezzen le öt példát! Ha szükséges, hallgassátok meg újra a hangfelvételt! Írjátok fel a táblára példáitokat, s ha az összes csoporté felkerült, közösen próbáljátok meg csoportokba sorolni azokat. Mik a csoportosítás szempontjai?
7) Erről a tájról származik egyik írónk, Tamási Áron is, ki műveinek helyszínéül gyakran választotta a székelyek földjét. Keresd meg a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán Tamási Áron Ábel a rengetegben című művét, s olvasd el az első fejezetet addig a mondatig: „Éppen javában dolgoztam, amikor édesanyám egy fél zsák pityókával a hátán megérkezett.”
Mit tudunk meg e részletből a székelyek helyzetéről?
Milyen képet rajzol Tamási Áron a székely fiúról, Ábelről, s édesapjáról?
Mi jellemzi a szöveg nyelvi kifejezésmódját?
8) A székely népzene hatása Bartók Béla sok művén is nyomott hagyott. Magyar Képek című művének nyitó tételét „az Este a székelyeknél című gyönyörű, az erdélyi székely dallamok és hegyi tájak igézetében fogant mesterművét maga mutatta be 1944. július 2-án a New York-i közönségnek a következő szavakkal: „Eredeti mű, azaz tőlem származnak a dallamai, de az erdélyi magyar népdalok stílusában. A darabnak két témája van…”
(Kroó György: Bartók kalauz, Zenemű Kiadó, Budapest, 1971)
Mi ez a két téma? Jellemezd őket! Milyen hangulatot fejeznek ki? Az olvasott regényrészlet mely jeleneteihez választanád az egyes témákat aláfestő zeneként?

"Azt mondta apám, hogy nezze sógor, én elindultam - aszongya - kendtek után, gondolva, hogy ahol kendtek megélnek, ott én se halok meg... mert akkor apámnak már tizenkét élő gyermeke volt. Gyere - aszongya -, igyál ebből a bálerkából, csobolyából. Magyarul csobolya a bálerka."
(Sebestyén Ádám: A dévai székely-telep)

"Kutyameleg, kánikula, / nyelvét kiveti a kutya, / budákol, a tűző, heves / nap elől árnyékot keres."
(Kányádi Sándor: Kánikula)

"A püspökség és az ispán felgyűjtvén az embereket Sárdról és Igenből, mikor az isteni tiszteleten voltunk vasárnap, a korcsoma házra ment, és alattomban beküldvén két embert borkérésnek színe alatt, a hordómat kivágták volt, 44. vedres, de nagyobb része elkölt volt. Félreverték a harangokat, s elkergették a püspökség embereit."
(Bod Péter: Önéletírás, in: Magyar Athenas, Budapest, 1982.)

"Mi lett volna azonban, ha én is a Zsuzsika pattogása mellé állok? Bizony, a békesség helyett csak vikota, melynek szökdöső hullámzása mellett nyilván felébredt volna a két kisebb gyermek is, akik iskola és munka után már az orruk hegyéig aludtak. Így pedig, mint ahogy leszakad a tűz, lassan ők is a mérgükvel kihunytak."
(Tamási Áron: Szirom és Boly)

"Mikor Tónika a földön volt, Ábrahám intett, hogy Ferkén a sor, de Ferke erőst húzódozott. Így osztán az apja, ki kemény, akaratos ember volt, sirített egyet a feje tetejin, s Ferke már indult is felfelé."
(Marián Gabriella: A körtefa. Napút, 2002/1)

"A kerekek nyájasan tanították a havat. De mielőtt hazaértünk volna, éppen a falu alatti nagy fehér mező közepén, mint a rohanó kísértet, egyszerre nagy fekete kutya szökött által a ló előtt az úton. S mintha a fekete kutyának fekete forgószele lett volna, a ló nagyot sirült, a szekér felugrott, s mi repülni kezdtünk."
(Tamási Áron: Ragyog egy csillag)

"Divatlan volt, mindig evett. Nagy szőre nőtt s rengeteg teste lett. A szeme megmaradt kicsinek, hát arra ránőtt a sok zsír. Alig látott. De hogy szuszogott! és mégis mindig evett."
(Buday László: Petelei István levelei. Nyugat, 1936/3)

Forrás: http://szekelymagyar.transindex.ro