Tananyag választó:
Fogalomgyűjtemény
Eszköztár:
Gesztusnyelv

Gesztusnyelv
A nyelvi kommunikációt kísérő jelenségek összessége. A gesztusok általában nem alkotnak teljes jelrendszert (kivéve a siketek jelbeszéde), inkább csak kísérik beszédünket. Szerepük lehet a nyelvi jel helyettesítése (taps, kifütyülés, helyeslő bólintás, stb.), mondanivalónk megerősítése (pl. vidám történet nevető arckifejezéssel egészül ki), a szavakkal mondottak kétségbe vonása (barátságtalan arckifejezés egy névnapi jókívánság közben). Egy részük velünk születik, az egész emberi nemre jellemző, ösztönös (pl. sírunk bánatunkban; nevetünk, ha jó kedvünk van). Vannak olyan gesztusok is, amelyek csak bizonyos emberi csoportokban használatosak. (Bulgáriában pl. a fejrázás jelenti az igent; a németek tetszésnyilvánításként lefelé fordított tenyérrel ütögetik az asztalt, és lábukkal dobognak hozzá.) A gesztusokat csak akkor értjük meg, ha egy közösség tagjaiként ezt megtanultuk, tehát megegyezésen is alapulnak.